Pesti Zsibongó

Mi lesz a Dagály fürdővel, ha a strand területén megépül az úszópalota a 2017-es úszó-világbajnokságra? A fürdő szerelmesei első kézből kapott információkra számítottak a vezérigazgató által 2015. június 9-ére meghirdetett találkozón. Ám kiderült, hogy Szőke Lászlónak már nincs kompetenciája az általa eddig igazgatott gyógyfürdő, strand és uszoda sorsát illetően. Bár az úszópalota csupán az északi, három hektáros területet foglalja majd el, az építkezés „biztonsága” és a Gyárfás Tamás által kötelezőként meghirdetett VB-elem, az ún. Market-street felvonulási területének biztosítása érdekében az állam lényegében rekvirálta a Dagály egész, nyolc és fél hektáros területét. A pesti nép csodalavórját kizsarolta a fővárostól, hogy átadhassa azt az eddigieknél is magasztosabbnak meghirdetett célokra. Mindezt persze az égiek sem hallgatták szótlanul...

A Dagály fürdő, az egykori Szabadság strand, már-már hungarikumként, Budapest legtágasabb és legsokoldalúbb fürdőkomplexuma volt 2015-ig: strand, termálfürdő és téli-nyári szabadtéri uszoda egyben, tíz medencével és egy Duna-parti, 8,5 hektáros ősfás parkkal. Cikkünk a Dagály fürdő módszeres elpusztítását megindító, első 2015-ös kapavágások előtti, utolsó édenkerti állapotot rögzítette, helytörténeti keresztmetszetben. Mindezt egy fájdalmas sikolyaként is sok százezer hívének, történelmi intésül a legkevésbé sem felelősen viselkedő magyar (ál)elitnek, de legfőképpen tanulságul késő korok gyermekeinek. És persze bátorításul mindazon idealistáknak, akik kedvüket lelik hangjukat hallatni, alulról is, a nép egykori lavórjából. Budapest és az ország fürdőkultúrája egyedülálló kincsének bekebelezése ordító ellentmondásban van a leromboltatása indokaképpen megénekelt, még magasabbra szárnyalni vizionált magyar úszósport és vizes kultúra hamis szajkózásával...

Probléma van az egészségüggyel és az orvosokkal. Ettől hangos ma minden. Ezért most az orvosok helyzetének elmélyültebb áttekintéséhez szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Felhívni a figyelmet a struktúrából származó gondokra, a kiégés veszélyeire. A vizsgálatok, amelyekre utalok az írásomban, szinte mind Nyugat-Európából vagy a tengerentúlról valók, tehát ezek nem kimondottan a magyar egészségügy problémái, hanem "globálisak". Mi átvettük az eredményeket, a hozzájuk társuló problémákkal együtt. Ennek következménye például, hogy az orvosi hivatás szolgáltatássá változott. Erre a változásra talán igaz az a Tolsztojnak tulajdonított mondás, miszerint a Nyugat előttünk jár, csak tévúton.

Mielőtt 2017-ben munkaszüneti nappá nyilvánították nagypéntek napját, inkább csak a vallásos keresztények tartották számon a húsvét előtti pénteket – mint Jézus kereszthalálának napját. Gyásznapról lévén szó, az ő köreikben nem illett hangoskodni, mulatni, táncolni, sőt sportolni sem. Azt pedig, hogy nagypénteken böjtölni illene, a kevésbé vallásosak is tudták, még a legkeményebb szocializmusban is. Legfeljebb nem tartották be...

2013. március 15-én a hóba fulladt ünnepségek apropóján vitriolba volt muszáj tollunkat mártani, mert a reformkorian pompásnak szánt magyar államgépezet csak recsegve-ropogva ébredett meg ünnepi tunyaságából. Katasztrófavédelem és modern kormányzás magyarosan, avagy mitől büdösödik meg az ünnep a szánkban. Barbara Dupecka vitriolos pennájából keserédes, búsmagyar, újreformkori megemlékezés, vagy inkább irodalmias dühroham-vázlat minapi nagy ünnepünk némely háttér-tanulságairól...

A GfK Hungária 2011 nyári felmérése szerint a magyar lakosság 42 százaléka a kisebb boltokat keresi. A hiper-szuper marketek varázsa nyugaton már rég leáldozott. Még válság sem kellett hozzá. Elég volt az üzemanyagárak növekedése, hogy az emberek rájöjjenek: nem is olyan gazdaságos rendszeresen kiutazni a város szélére egy-egy bevásárlás kedvéért. 2007-ben már Magyarországon is megtorpant az autós bevásárlások növekedési üteme. A belvárosi plázákat pedig a válság népteleníti el. Közben Németországban állami vagy önkormányzati támogatással építgetik a gyalogosan is elérhető kis és közepes méretű helyi élelmiszer áruházakat, sőt még az „Emma néninek” tulajdonított apró vegyesboltok is újra virágzásnak indultak. Különösen a kevésbé mobil lakosság, tehát az idősebbek, a kisgyermekesek és az otthon dolgozók intézik a bevásárlásaikat ezeken a helyeken, ahol a friss áru mellett egyúttal a legfrissebb pletykákat is beszerezhetik.

Alighanem ez lehet a vonzereje Pestszentlőrincen a Bókay-telepi kertváros és a Szent Lőrinc-lakótelep határán álló miniCoop ABC-nek is...

Könyvtáros volt és népességstatisztikus. Tiszta gondolkodású, precíz, határozott ember. Neki köszönhető a hatkötetes Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. De ő volt a magyar nyelvterület útjainak örök Vándora is, akit különös kötelék fűzött a magyar tájakhoz, az emberekhez és az általuk teremtett kultúrához. Tizenharmadikán, pénteken temették. Ezen a napon a barátai és tisztelői keltek útra, hogy a fizikai világban búcsút vegyenek Árpitól, a jámbor és szelíd, állhatatos és sziklaszilárd, rendkívüli embertől. A pestszentlőrinci Árpád-házi Szent Margit plébánia altemplomában a gyász mellett döbbenet és keserűség lett úrrá, amikor a személytelen egyházi szertartás végén hamvai az osszáriumba hullottak. Nincs tehát sír, ahová el lehetne zarándokolni, letenni a kegyelet virágait. A nyomasztó űrben végül két nagyon személyes hang idézte vissza méltóképpen Ernszt Árpád alakját, könnyessé oldva az elválást egy nagy embertől, „aki csendesen, őszinte alázattal tudott nagyon naggyá lenni”. A folytatásban Zelnik József író-etnográfus és Tánczos Vilmos néprajzkutató, az erdélyi magyar tudományegyetem előadótanára megrázó búcsúztatóját olvashatják...

Gyermekkorunk múltba süllyedt világát talán a karácsony előtti várakozás hangulata idézi fel bennünk a legérzékletesebben. Rég nem látott képek, arcok, tárgyak, helyek és helyzetek, rég elfeledett illatok, ízek, érzések támadnak fel a semmiből évről évre visszatérően. Az elmúlás füstköde ugyan megkeseríti valamelyest a szánk ízét, mégis jól esik legalább pillanatokra visszamerülni a csodákra váró ártatlanság korába.

Kádárkádiában éltem én is… és ezt el kellene néktek mesélnem. Még akkor is, ha nem mese ez, gyermek. Nagy politikai mesélők, „tiszta” neofiták hordják elénk az életük hordalékait, tapasztanak belőle maguknak sárfészket a magasban, és másoknak a szörnyűségek kicsiny viskóit. Pedig a magasban csak a haza lehetne, s benne mindnyájunk eltelt bő fél évszázada, úgy, ahogy volt, s ahogy most már távolabbról egy kicsit tisztábban lehetne látni...

Imre herceg a második helyen áll az Árpád-házi szentek sorában. A fiatalon elhunyt királyfi halálának helyszínén, az erdélyi Biharban valaha apátság állott. A kolostor már rég elpusztult, a hegyközi település neve azonban máig megőrizte Imre herceg nevét. Most közadakodásból egy ökumenikus kápolna épül Hegyközszentimre határában. Az épület három funkciót is betölt. Először is emléket állít Szent Imre hercegnek és az Árpád-házi szenteknek. Másodszor ravatalozóként szolgál, harmadsorban pedig a tornya egyben kilátó is, ahonnan messzire belátható a Berettyó festői völgye és a távolabbi vidékek.

Bartók hazájában élve gyakran tapasztaljuk, hogy milyen kevesen értik meg a zseniális magyar komponista zenéjét. De talán nem is a hallgatókban van a hiba, hanem a rácsodálkozás lehetőségének hiányában? Még Ujfalussy Józsefet, a kiváló, Kossuth-, Széchenyi- és Herder-díjas zenekutatót is egy meghatározó koncertélmény indította el zenetörténészi munkásságának egyik főcsapásán. Az akkor huszonnyolc éves fiatalember később rendkívüli karriert futott be a hazai zenei élet rangos posztjain, de elsősorban mint tanár és zenetudós. Pályatársaitól főleg szellemi függetlensége, nyitottsága és szerénysége különböztette meg. Ezért búcsúzunk tőle egy személyes nekrológ közreadásával.

Az egykori Állami lakótelep a mai Havanna-telep helyén állott, és a közhiedelemmel ellentétben nem volt nyomortelep, bár valóban szegény emberek lakták. A telep létrejöttét a Trianoni Békeszerződés következményei tették szükségessé. Első lakói az elcsatolt területekről érkezett, magyar ajkú menekültek voltak.

A Salzburg közelében fekvő kis oberndorfi kápolna minden karácsonykor zarándokhellyé válik. Ezen a helyen hangzott fel először a kereszténység legismertebb karácsonyi éneke, a „Csendes éj”.

Ízelítő az idei vigadalomhoz. Ebben a kis zsáner dokumentumfilmben a 2009-es Krepuska fesztivál néhány jó hangulatú pillanatát osztjuk meg olvasóinkkal. Már csak azért is, mert a 2010-es program sokban hasonló lesz. Szeptember 25-én, a Bókay-kert színpadán ismét színes műsort adnak a testvérvárosok küldöttei, jönnek a fogatok és a gólyalábasok, ahogy a jóféle tállyai bor sem hiányozhat.

Ha van mit betakarítani, lehet szüretelni. Még szőlő sem kell feltétlenül hozzá. Szeptember utolsó hétvégéjén tartják a Krepuska Géza Európai Szüreti, Kulturális-Művészeti, Nevelési fesztivált Pestszentimrén és –lőrincen.

Miután megtette a szükséges lépéseket a munkaügyi központban, felfigyelt egy álláslehetőségre. Levélkihordó postást kerestek. Állástalan hősünk elgondolkodott. A mérnöki munkát számítógép előtt ülve végezte. Elképzelte, hogy az egész napi fenékhízlalás helyett megőrizhetné a kondícióját, sőt még az állóképességét is fejleszthetné...