| [ dzsez - bít - rak ] Libisch Károly >> Szuper Blog-ja a Pezsin...
 Libisch Károly (alias Kari) mérnök, jazzkutató, jazztörténész, zenekritikus és zeneesztéta, többek között a Szabó Gábor-életrajz írója, a Magyar Jazzkutatási Társaság tagja. Több évtizedes zenetörténeti, kutatói és kritikai, publicisztikai munkássága a jazz-ben megkerülhetetlen, mértékadó. Kimeríthetetlen tárgyi tudása mellett a nem szűnő kíváncsiság, képgazdagság jellemzi, és még egy nagyon fontos sajátosság: tollából nem ún. promó-cikkek, hanem valódi zenei kritikák születnek.
Természetesen a Pezsin más rovatokban is felbukkannak cikkei, és nem feltétlenül csak és kizárólag a zenei tematikában. Írásaiban jellemzően a sajátos, csak kevesek által használt, ún. fonetikus-átírással, a dzsez, rak és bít írásalakokat használja, engedélyével azokat mi esetenként a mai magyar közkeletű átírási gyakorlatban még elfogadható – angolos – jazz-re, rock-ra és beat-re fordítottuk át.
|
A. Varga Imre Tiszakécskén
Elgondolkodtató lehet, hogy egy vidéki kamarakiállítás aktualitása vajon meddig tart. Mert akármilyen szépet és jót is írunk, nem valószínű, hogy egy cikk hatására műkedvelők és turisták ezrei fogják elözönleni Tiszakécskét, s ezen belül a református iskola kiállítótermét. Viszont mégis meg kell említeni, hogy vidéken, olykor eldugottabb helyeken is (és most elnézést kell kérjünk a kécskeiektől) bizony vannak "események", és időnként még komoly nyilvánosságot érdemlőek is. Mert A. Varga Imre kiállítása a kis közösség életében esemény volt, s távolból odacsöppent látógatóként is csak örülhettünk, hogy ott lehettünk... |
"Akár hiszed, akár nem, az alföldi ember jobban veszi a zenémet. Sokkal jobban…" – mondja Lajkó Félix. Az öntörvényű muzsikus bizony okozott már néhány szellemi kavarodást. Szolnoki fellépésén puritán megszólalásával is ritka egyedi élményben részesítette a hallgatóit. A duóban előadott, improvizált parasztzene egy zabolátlan lélek csapongásait és letisztulását adta vissza. A koncert utáni beszélgetésből pedig megtudjuk, hogy mikor érzi magát igazán otthon a világjáró hegedűvirtuóz. |
Csohány Kálmán (1928–1980) Munkácsy-díjas grafikusművész életét és munkásságát mutatja be Shah Gabriella művészettörténész könyve, amely a Somos Kiadónál jelent meg 2010-ben. Csohány a grafika és a könyvillusztrációk mellett rengeteg akvarellt készített, de foglalkozott kerámiaművészettel is. |
Rovásírásnak nevezzük azokat az írásokat, melyeket eredetileg valamely hegyes tárggyal fába, kőbe, agyagba, fémbe vagy más anyagba karcoltak, metszettek, véstek. A magyarok is ezt használták jóval a latin írás előtt. Ősi örökségünk rendszerezett írásemlékeivel ismertet meg Libisch Győző költő, írás- és irodalomkutató érdekes munkája, a Rovás kincsek – A régi magyar írás emléktára második és bővített kiadása. |
Csalog Gábor zongoraművész rendhagyó koncertjére (Egy kis Mozart-útvesztő - Trafó, 2011. április 12) eléggé szépszámú közönség gyűlt össze. Drukkerek, szimpatizánsok, kétkedők? Mindenfélék. Mert azt még a kétkedők is tudták, hogy Csalog kitűnő zongorista. Ezt az elmúlt húsz év folyamán (vagy még régebben) már bebizonyította. De hogy milyen zenekarvezető vagy zeneszerző, és ez utóbbihoz mi köze van Mozart úrnak? - ez még a szimpatizánsoknak is kérdés lehetett. |
Március 13-án estefele József Attila költészete beköltözött a Fesztivál Színházba. Sebő Ferenc „tanár úr" összegzésében - irodalmi és zenei példákkal, kortársi kritikákkal és visszaemlékezésekkel megerősítve - olyan irodalom\népzeneórán vehettünk részt, ahol a költő és a népzene viszonyával, illetve Sebő Ferenc József Attila-megzenésítéseinek történetével is megismerkedhettünk. |
József Attila költészetét lehet szeretni, esetleg vitázni vele, netán még gyűlölni is. Embere válogatja. A mi „válogató emberünk” a szolnoki Frei-kávézó pódiumára saját lelkét és a költő műveit kitevő Földes László „Hobo” volt – az előbbi csoportból. Tette mindezt 2010. május 26-án a Tudod, hogy nincs bocsánat című előadóestjének 253. állomásán. |
Kétséges dolog koncertbeszámolót írni. Aki nem volt ott, annak igencsak keveset mondanak a lelkesítő sorok; aki pedig ott volt és más véleményt alkotott a hallottakról, az simán lehülyézheti a szerzőt. Most sem „igazi" kritikát olvashatnak, hanem Libisch Károly zene-esztéta szubjektív gondolatait a Művészetek Palotájában rendezett modernzenei eseményről és a vidékiség hátrányairól. |
|
A szolnoki Aba-Novák Kulturális Központ 2010. október 18-án délután nyílt kiállítással köszöntötte 45 éves „házizenekarát”, este pedig a Szolnoki Szimfonikus Zenekar a nagyterem ünnepi hangversenyével tisztelte meg fenntartó városát. |
|
Két név! Két zeneszerző egy esten. Az egyiket – és itt a cseh szerzőre gondolok – illik ismernie a koncertjárónak, még vidéken is. Az angol szerző viszont egy kissé „játszatlan”, főleg az Alföld e táján, azaz Szolnokon. Ehhez még hozzátéve egy „ismeretlen” japán csellistát – a kitűnő Szolnoki Szimfonikusok közreműködésével – és máris adott egy szép este lehetősége. |
|
Dvořák – nem középiskolás fokon A Szolnoki Szimfonikus Zenekar nem először lépett fel a Szolnoki Főiskola központi elosztócsarnokában. Sőt, a tavaly elkezdett esteket az idei évre már bérletbe is foglalták. A Campus-bérlet harmadik előadását hallgathattuk meg 2010. április 19-én; Dvořák-estet hirdettek, Kelemen Barnabás hegedűművész részvételével. |
|
Jim Hall a Trafóban A Trafó az a hely, amelynek műsoraira figyelnünk kell. Műfajoktól függetlenül. 2010. április 8-án például egy dzsezlegendával találkozhattunk, és a feltörekvő magyar zenésznemzedék hangját is meghallhattuk. Múlt és jövő, fény és árnyék. Árnyék és fény. Jim Hall és Kovács Linda. Két minimálkoncert. Mert a 2009 decemberében a 79. évét betöltött Jim Hall-tól már eleve nem volt elvárható, hogy két félidőt erőben-fényben végigjátsszon; az előzenekartól meg nem lett volna etikus, hogy egy egykoron nagyobb fénnyel csillogó művészt a színpadon leiskolázzon. |
|
A zenei események és koncertek között – a vájtfülűeknek mindenképpen – rangos helyet vívott ki magának a Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál. A Szabó Sándor vezette művészeti/zenei megmozdulás 2002-től évente műfajok és stílusok feletti produkciókkal reprezentálja az akusztikus gitár játékosainak nemzetközi törekvéseit. 2010-re az egykor kétnapos esemény már tavaszi-őszi évadra bomlott, és őszre az országos sorozatból csak két város maradt (Budapest és Szolnok), öt koncerttel. |
|
Ki tudja, mi a különbség a ROCK!NFO és a ROCKINFORM között? Megmondom! Az egyik rockzenei szaklap, a másik zenei magazin. Az egyiknek a mostani stáblistája a másiknak a régije. Az egyik újabb, mint a másik, s az egyik miskolci, a másik meg debreceni. De hogy is van ez? |
|
Basa Anikó képzőművész kiállításán műanyag kártyalapokból készült térbeli alkotások láthatók a Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában... |
|
Egy kiállítás margójára A Vasarely, az op-art úttörője című kiállítással bepillantást nyerhetünk egy nagy művész komoly játékába: aki egy adott téma, forma, színhatás variációinak a végigpróbálását könnyed eleganciával, szakmai tudással végzi. Vasarely az optikai hatásokkal építkező művészeti stílus színeivel, formáival, ritmusaival hív minket játszani ... |
|
Van egy hely egy mongóliai sivatagban, ahol – homokbuckák között – ősi, kultikus temetkezési helyen ékszerleleteket találtak. Közöttük hasonlókat, mint amilyen a mi szkíta szarvasunk. Ősi jelképek. Valószínű, hogy ősi zeneiséggel megszólaló tulajdonosaik a szertartásaikban is jelentős szerepet juttattak e leletekként előkerült tárgyaknak. A kincseket ismerhetjük, de az ősi zenét nem. Viszont az őserőt és elrévülést adó lelki-szertartás-zenék egyfajta megjelenését megfigyelhetjük a kecskeméti buckák között is. A mongolul „vízben szegény terület”-et jelentő hely, azaz az ÚZGIN ŰVER néven itt működik és több mint 15 éve ad ki lemezeket egy zenei műhely, valahol a rock, az etno-folk, a jazz és a kortársi kamarazene\műzene határmezsgyéjén. Mint a 2010-ben megjelent buCka-albumon is. |
|
|
