Pesti Zsibongó

2013. március 15-én a hóba fulladt ünnepségek apropóján vitriolba volt muszáj tollunkat mártani, mert a reformkorian pompásnak szánt magyar államgépezet csak recsegve-ropogva ébredett meg ünnepi tunyaságából. Katasztrófavédelem és modern kormányzás magyarosan, avagy mitől büdösödik meg az ünnep a szánkban. Barbara Dupecka vitriolos pennájából keserédes, búsmagyar, újreformkori megemlékezés, vagy inkább irodalmias dühroham-vázlat minapi nagy ünnepünk némely háttér-tanulságairól...

A szürke város is varázslatossá változik a hóbunda alatt. De mi lesz szegény kis madárkákkal? Hol találnak eleséget? És túlélik-e a fagyos napokat? Még a szakemberek is vitatkoznak azon, hogy mit tehetünk a madarakért mi, emberek. Egy biztos – a tévhittel ellentétben nem hullanak el tömegesen az éhségtől.

Faültetéssel kezdtük a programot a Víztorony tövénél. A Népliget három szép, fiatal kőrisfával gazdagodott a 2010-es SzeptEmber Feszt alkalmából. Utána Pesti László kertész tartott „idegenvezetést” a parkban. Ugyan ki hitte volna, hogy ennyi növényritkaság él itt, a nagyváros közepén? Az olvasók most részben bepótolhatják, amit elmulasztottak azon a szeptember 4-i szombaton. Tehát kövessük Laci bácsit a Ligetbe.

Gyermekkorunk múltba süllyedt világát talán a karácsony előtti várakozás hangulata idézi fel bennünk a legérzékletesebben. Rég nem látott képek, arcok, tárgyak, helyek és helyzetek, rég elfeledett illatok, ízek, érzések támadnak fel a semmiből évről évre visszatérően. Az elmúlás füstköde ugyan megkeseríti valamelyest a szánk ízét, mégis jól esik legalább pillanatokra visszamerülni a csodákra váró ártatlanság korába.

A neves orvosprofesszor élvezetes stílusban megírt memoárja páratlan kordokumentum az 1867-es Kiegyezés előtti és utáni Pest életéről. Az alábbi érdekes részlet 1881-be repíti vissza az olvasót, amikor a 25 éves dr. Bókay Árpád a Belvárosból a hepehupás Üllői úton elkezdett háztűznézőbe járni Szidónia kisasszonyhoz, a Herrich család lőrinci nyaralójába.

Az egykori Állami lakótelep a mai Havanna-telep helyén állott, és a közhiedelemmel ellentétben nem volt nyomortelep, bár valóban szegény emberek lakták. A telep létrejöttét a Trianoni Békeszerződés következményei tették szükségessé. Első lakói az elcsatolt területekről érkezett, magyar ajkú menekültek voltak.

A száz hektáros zöldterület legnagyobb értékei a fák és egyéb növények. De ha kisétálunk, érdemes megkeresni azokat a kisebb-nagyobb építményeket is, amelyek a vadregényes ligetet mégis csak parkká teszik. Kísérőnk ezúttal is Pesti László, a Népliget legendás kertésze lesz...

A Bókay-kert ma Dél-Pest legsokoldalúbb szabadidőparkja. Patinásan hangzó elnevezése egyszerre kötődik egy nagynevű orvosfamíliához és Pestszentlőrinc várossá fejlődéséhez. Sőt még egy romantikus szerelemnek is része volt abban, hogy ezen a helyen egy ma is működő közpark jöhetett létre. Lokálpatrióták figyelem! Irány a Bókay!

Tüzet rakni a szabadban – nem is olyan egyszerű dolog. Biztonságos hely, alkalmas fa, száraz gyutacs és némi szakértelem kell hozzá. A tábortűzhöz ezen felül még tábor is kellene. Egy jó táborban az összetartozás jóleső melege járja át a közösen megrakott tűz mellett ülőket. A tábortűz romantikája életre szóló élmény.

Pesti László, szelíden, bölcs belátással viselt, hosszan tartó súlyos betegség után 2013. február 22-én, 74 éves korában örökre elment. A Pesti kertek rovatvezető-szerzője, a Népliget örökös főkertésze, Laci bácsi előre elrendezte a temetését, szóróparcellás lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben, azaz Kőbányán. Mivel azonban télen nem szolgáltatnak ilyet, ezért csak most, 2013. május 6-án hétfőn, 14:45-kor kerül sor a szertartásra.

Az alábbi ismertetőt a Népliget két nyugalmazott kertésze, Pesti László és Tarjányi Ferenc készítette, akik módszeresen feldolgozták Pest és Buda nevezetes parkjait és kertjeit. A Wikipédia-szerű leírást több évtizedes tapasztalat és olvasottság hitelesíti. A tájékozódást egyedi készítésű helyszínrajz könnyíti meg...

A GfK Hungária 2011 nyári felmérése szerint a magyar lakosság 42 százaléka a kisebb boltokat keresi. A hiper-szuper marketek varázsa nyugaton már rég leáldozott. Még válság sem kellett hozzá. Elég volt az üzemanyagárak növekedése, hogy az emberek rájöjjenek: nem is olyan gazdaságos rendszeresen kiutazni a város szélére egy-egy bevásárlás kedvéért. 2007-ben már Magyarországon is megtorpant az autós bevásárlások növekedési üteme. A belvárosi plázákat pedig a válság népteleníti el. Közben Németországban állami vagy önkormányzati támogatással építgetik a gyalogosan is elérhető kis és közepes méretű helyi élelmiszer áruházakat, sőt még az „Emma néninek” tulajdonított apró vegyesboltok is újra virágzásnak indultak. Különösen a kevésbé mobil lakosság, tehát az idősebbek, a kisgyermekesek és az otthon dolgozók intézik a bevásárlásaikat ezeken a helyeken, ahol a friss áru mellett egyúttal a legfrissebb pletykákat is beszerezhetik.

Alighanem ez lehet a vonzereje Pestszentlőrincen a Bókay-telepi kertváros és a Szent Lőrinc-lakótelep határán álló miniCoop ABC-nek is...

Könyvtáros volt és népességstatisztikus. Tiszta gondolkodású, precíz, határozott ember. Neki köszönhető a hatkötetes Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. De ő volt a magyar nyelvterület útjainak örök Vándora is, akit különös kötelék fűzött a magyar tájakhoz, az emberekhez és az általuk teremtett kultúrához. Tizenharmadikán, pénteken temették. Ezen a napon a barátai és tisztelői keltek útra, hogy a fizikai világban búcsút vegyenek Árpitól, a jámbor és szelíd, állhatatos és sziklaszilárd, rendkívüli embertől. A pestszentlőrinci Árpád-házi Szent Margit plébánia altemplomában a gyász mellett döbbenet és keserűség lett úrrá, amikor a személytelen egyházi szertartás végén hamvai az osszáriumba hullottak. Nincs tehát sír, ahová el lehetne zarándokolni, letenni a kegyelet virágait. A nyomasztó űrben végül két nagyon személyes hang idézte vissza méltóképpen Ernszt Árpád alakját, könnyessé oldva az elválást egy nagy embertől, „aki csendesen, őszinte alázattal tudott nagyon naggyá lenni”. A folytatásban Zelnik József író-etnográfus és Tánczos Vilmos néprajzkutató, az erdélyi magyar tudományegyetem előadótanára megrázó búcsúztatóját olvashatják...

A Salzburg közelében fekvő kis oberndorfi kápolna minden karácsonykor zarándokhellyé válik. Ezen a helyen hangzott fel először a kereszténység legismertebb karácsonyi éneke, a „Csendes éj”.

Évente 100 ezer tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, ami közel 600 ezer fa kivágását jelenti. Ajándékozzuk meg karácsonyra a természetet! Hiszen léteznek olyan megoldások, amelyekkel nem kell újabb fák százezreit kivágni.

Karácsony előtt az ember irracionális módon mindig abban reménykedik, hogy a menny egy darabkája megjelenhet itt, a földön. Az erre való univerzális várakozás és vágyakozás ideje az Advent. Kinek-kinek aszerint, hogy mi jelenti a mennyországot, olyan az adventje. Akár gyertyát gyújt hozzá, akár nem.