Pesti Zsibongó

Ha a többség igennel felel, ki tartja számon a fanyalgókat? Hát Koltai Róbert. A népszerű művésszel a siker útjairól beszélgettünk – egy nagyon sikeres előadás előtti percekben.

Kedves vendég a Rózsában

Az Én és a kisöcsém egy bájos, polgári zenés vígjáték. Két óra gondtalan kikapcsolódás – a nézőnek. A színésznek meg két óra koncentráció. Tulajdonképpen illetlen dolognak tartom a koncentrációra készülő művészt szóra bírni, de Koltai Robitól felmentést kapok az illemszabályok alól. Csupán addig kell várnom rá, míg „beénekli magát”. Mert igen. Ezen az estén a sokoldalú művész az énekes-táncos-komikusi vénájával is meglepi majd a közönséget.
A darab amúgy a saját rendezése. Négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói a vizsgaelőadásukon mutatták be. 2006 tavasza óta pedig Koltai Róberttel mint színésszel kiegészülve, már a Körúti Színház égisze alatt adják elő a jól ismert történetet és Eisemann Mihály népszerű slágereit. Járják vele az országot, nyilvánvalóan sikerrel, mert különben a magánszínház rég levette volna a repertoárról. Ezen az estén a pestlőrinci Rózsa színháztermében aratnak majd zajos sikert. Szinte az összes jelenetet és az összes dalt megtapsolja a közönség, és az előadás végén öt percig zúg a taps egyfolytában.

HA MÁR ONLINE

De egyelőre még csak ott tartunk, hogy Koltai Robi – immár beénekelve – határozottan közli velem, hogy ő bizony nem internetezik. Ezt persze sejtettem, mivel van ugyan egy gyönyörű, informatív honlapja, de az utolsó bejegyzés is legalább négy éves rajta. Elismeri, hogy eléggé elhanyagolt az oldal, de nem ér rá foglalkozni vele, annyi dolga van. Majd ha megint lesz egy új film, esetleg...

Koltai népszerű művész. Nagyon is népszerű. A Story magazin olvasói tavaly neki szavazták meg a legjobb színésznek járó Ötcsillag-díjat. A népszerűséggel azonban együtt járnak a sztereotípiák, a beskatulyázás is. A siker útjai is kifürkészhetetlenek.

– Nincs két egyforma siker. Nincs két egyforma sors, történet sem. Nálam talán az járult hozzá, hogy sok olyan dologban vettem részt, ami szerencsés módon népszerű lett. Véletlenül kavarodtam bele az Indul a bakterház című, évtizedeken átnyúló sikerű komédiába, mert megbetegedett a Bencze Feri bácsi. A lábában volt valami trombózis, és egy nappal a forgatás előtt a Mihályfy Sanyi (aki már szintén meghalt, sajnos), értem rohant a Nemzeti siófoki üdülőjébe, ahol a családdal nyaraltam. Azonnal üljek a Volgába, mert holnaptól én leszek a Bakterházban a bakter. Még csak nem is olvastam.

De hogy sikerült így megfogni ezt a figurát, ha ilyen váratlanul csöppent a dologba?

– Jó volt a környezet, jó volt a csapat. És egy filmnél nagyon sok múlik a rendezőn. Fontos, hogy jók legyenek a színészek, de legalább ilyen fontos, hogy a rendező egy jó szerepet adjon, egy jó helyzetbe állítson be. Nem egyszerre vettük fel az egész könyvet, hanem mindig csak egy kicsire kellett koncentrálni. Az elején megéreztem, hogy miről van szó, és mivel nem kellett súlyosan magolni, egyszerűen csak sodródtam a történettel.

Jóval fiatalabb bakter lett tehát, mint ahogy a rendező tervezte.

– Igen. De még mindig eljátszhatom, hogyha úgy alakul – mosolyog hamiskásan.

POÉNOKKAL DÚSÍTVA

És az Erotikába hogy csöppent bele?

Újabb huncut szemvillanás:  – Mármint az Egészséges erotikába?

Bólintok. Ez nem az intim titkok magazinja.

Elemében a színpadon: Zordon atyaként az Én és a kisöcsém-ben

– Tímár Péter adott egy forgatókönyvet. Olyan furcsának tűnt, tele volt érdekességgel. Nem tudhattam, hogy ekkora siker lesz. Nyilván én is hozzáadtam a magamét, de ő óriásit „dobott” ebben a filmben. Olyan mondatokat tett bele, amikről sokan azt hitték, hogy biztos én változtattam meg. De nem. Ebben nem.

Amúgy tényleg szeretek kitalálni, változtatni, hozzátenni, poénnal dúsítani, mint ahogy ezt az Én és a kisöcsémet is, amit négy éve rendeztem a Színművészetin egy osztálynak. Az alapcsapatból még vannak öten-hatan, a többiek nem érnek rá, mert már sztárok lettek. Én meg belekeveredtem a gyerekek közé. És ugyanolyan a siker. A helyzetek úgy meg vannak alapozva, hogy a beszállók átvették a ritmust, bejönnek, és ugyanolyan jók, mint a többiek.

Ebben mennyi az átdolgozás?

– Rengeteg. Van persze egy jó kis alap, egy nagyon jó Eisemann. Jól esett, hogy mekkora siker volt már a vizsgán, és utána a pécsi POSZT-on. A szakma fölkapta a fejét. A Városmajorban az idén harmadszor kérték, hogy játsszuk újból. Legutóbb már telt ház volt.

A legnagyobb dicséretet azonban az Eisemann lányaitól meg az unokájától kaptam. Amikor a Városmajorban legelőször játszottuk a darabot, és még nem ment olyan jól, mint a főiskolán, odajöttek, és azt mondták, hogy ennyire telitalálat Eisemann-előadást még sohasem láttak.

AMINEK HÍRE MEGY

Mit jelent a Városmajor a nyári színháznak?

– Hát egyrészt ad egy teret nagyon sok színháznak, viszont szerintem sikeresebben működhetne, ha egy-egy darabot szériában játszana, mert akkor híre mehetne. Tudnának róla beszélni, és majd jegyet venni rá később. De általában ha egyszer játszanak valamit, akkor mire híre megy, már nem is az van műsoron.

2007 legjobb színésze. A Story magazin olvasói Koltai Róbertnek ítélték az Ötcsillag-díjat.

Emlékeztetem az egykori Budai Nyári Színkörre, a deszkaszínházra, ahová a szerzők darabokat írtak, és ezek szériában mentek.

– Ez a lényeg. A szájpropagandánál nincs fontosabb reklám. Egy filmet sem egyszer vetítenek le, és aztán soha többé. Ehhez tudni kéne dönteni. Azt mondani, hogy ez meg ez a két legjobb darab, ezt futtatom a nyáron, és ezt hirdetem meg. Enélkül meg csak úgy mennek a darabok, és lesz, ami siker. Főleg az, amelyikre ki tudnak írni egy-egy ismertebb nevet, hogy ezek játszanak benne. A rendező nálunk nem nagyon érdekli az embereket.

A Körúti Színház is névhez kötődik, Koltai Róbert nevéhez.

– De ez a Galambos Zoli színháza, akit nagyon tisztelek, hogy a saját pénzéből, minden támogatás nélkül létrehozta ezt a színházat. Én is játszom nála, de inkább a József Attila színházhoz kapcsolódom. Most is négy darab megy ott, köztük a Sose halunk meg, ami a filmemből készült, de játszom másutt is. Például a Karinthy színpadon. A Napsugár fiúkat átdolgoztuk a Galla Mikivel. Budaörsön is volt egy nagyon szép szerepem, a Barátom Harvey. Ezt itt, a Rózsában is játszottuk, és nagyon jól sikerült.

TE MÁR NYUGODTAN MEGHALHATSZ

Szólóban...

Visszatérünk a kiinduló kérdéshez – a sikerhez.

– Elkezdtem filmeket csinálni, és mindegyik bejött. Mindegyik nézőbarát film, megpróbáltam történeteket mesélni, és az emberek szerint szépen és jól. A szakma legjobbjai szeretik a filmjeimet. A szakma nagy irigyeiről kiderült, hogy az én nagy irigyeim is. De ezt már kibírom. Tizennégy év alatt csináltam hét mozifilmet.

Ennek mi volt az ára? A színház? Vagy a presztízs?

– Egyesek megpróbálják a műfajokat egymással versenyeztetni. Én a József Attilában is játszottam Vonó Ignácot, a Barátom Harvey-ban legalább annyi drámai töltet van, mint komikus. De a színházi „elit” nem látogatja a József Attila színházat. Pedig a vígjátékok ugyanolyan jók, mint a nagy kaposvári színházban voltak, vagy jobbak. A Balfácán-hoz vagy a Miniszter félrelép-hez hasonló komédiát Kaposváron nem is játszottunk, de ha ott ment egy komédia, akkor özönlött le a szakma, és mindenki elájult. Ide viszont nem jönnek ki, egy nagyot legyintenek, miközben frenetikus és katartikus komédiákat játszunk.

Nem egyszer játszott már Dél-Pesten. Mennyire ismerős ez a városrész?

– Nagyon, mert itt éltünk tíz évig a Toldi utcában. A Határ úttól két megállóra, Kispesten. Azóta többször felléptem itt, a Rózsában is, meg a Kispesti Munkásotthonban is. Ott az önálló estemmel, ami most a Mikroszkóp Színpadon megy, és A Dunánál című verssel fejeződik be. Én ezt szeretem, ha nevetünk is, meg sírunk is.

Ezek illékony pillanatok. A színészt látni ezekben a ritka pillanatokban – ez a kortársak privilégiuma.
Kabos Gyulát mi már csak a filmjeiből ismerjük, nem láthattuk, hogyan élt, mozgott a színpadon. És ha szeretjük, akkor ez fájdalmas hiány. Most itt van nekünk a Koltai. Lehet, hogy jók a filmjei (díjakat is nyert velük), de összehasonlíthatatlanul más valós időben és térben látni őt, amint a színpadon tesz-vesz, sőt akár énekes komikusként táncol és énekel (méghozzá jól). Ez a találkozás csak a kortársak kiváltsága.

Egy színész, még ha rendező is, a jelenben él. Lehet, hogy a mű megmarad, de a művészet mindig a saját jelenéből táplálkozik. Mit szeretne, ha megmaradna a Koltaiból?

Találkozni Koltaival: a kortársak privilégiuma

– Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a film vagy egyéb rögzített dolog esetleg megmarad. A Verebes, aki tud nagyon csipkelődő is lenni, azt mondta nekem a Sose halunk meg után, ami az első filmem volt, hogy: Na, te már nyugodtan meghalhatsz.

De énszerintem a többi filmem ugyanilyen értékes. Még az is, amit direkt mulattatásra szántunk. A miniszter félrelép-ben is benne van apai-anyai a szakma szabályai szerint. A többi meg szép, és talán maradandó. A fanyalgók legyintenek, de a Makk Károlytól meg a Jancsótól én mindig csak szépeket kaptam. Akkor most törődjek azokkal az úgynevezett kritikusokkal, akik rossz magyar dolgozatokban bírálnak, mert nem tudják, hogy mi kell az embereknek? Én megpróbálok nem alászállni a közízlésnek. És egy csöppnyi szépet adni.

Tehát akkor milyen lesz a következő Koltai-film?

– Egy kanadai-magyar koprodukción dolgozunk, ami talán jövő nyáron összejön. Ez több okból lesz más, mint az eddigi filmek. Egyrészt nem én játszom a főszerepet. Ha játszom is benne, akkor csak egy nagyon kis szerepet az elején. Ugyanakkor nagyon erősen részt veszek az írásban. Szabó Győző és Pindroch Csaba játszaná a két főszerepet. És még egy különbség lesz: ez nem a múltban játszódik, hanem kimondottan mai film lesz.

• Színház a csillagok alatt
• Motorizált romantika
• A Kispesti Kisszínház
• Halász Judit
• Pezsi-film >> Ochoa a Sportkastélyban
• Beszélgetés Eliades Ochoával
• Zorán
• Demjén
• Tóth Vera
• Boros Csaba - Republic
• Önvédelmi lecke lányoknak
• Szászi Móni, a gegmesternő
• Dolák-Saly Róbert

Támogatom a Pezsit...»
• Halljunk szót, uraim!
• Saul Bellow: Napjaid gyümölcse
• Amy Winehouse az irodalomvizsgán
• Kepes iskolái

Hozzászólások (5)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése