Pesti Zsibongó

Címlap

SZÍN-tér

Kultur-dzsem

Király a Megállóban

SZÍN-tér - Kultur-dzsem

2009.12.19.

Deák Bill és Hobo a Sportarénában

Nem minden nap lehet egy királlyal találkozni egy megállóban. De ha a hazai blues királyáról van szó, a hely pedig a Téglagyári Megálló, akkor az eset nem példa nélkül való. Deák „Bill” Gyula és a Megálló közönsége ugyanis kölcsönösen szép emlékeket õriz a találkozásaikról.

A hely, amelyrõl szó van, jelképes nevet visel. A hetvenes-nyolcvanas évekre emlékeztet, amikor a téglagyári megállónál szálltak le az ötvenes villamosról azok a fiatalok, akik a Lõrinci Ifjúsági Parkba igyekeztek. Tömegesen jöttek a város minden részébõl, a villamosok szinte kiürültek, egy-egy hétvégén vagy ezerötszázan szórakoztak a szabadtéri színpad környékén. Szerelmek, barátságok szövõdtek itt, zenekarok indultak el a siker felé vezetõ úton. 1978 nyarán itt tartotta elsõ koncertjét a most épp harmincéves Hobo Blues Band. Innen indult többek között a P-Mobil és a Neoton együttes. Itt készült a Karthago elsõ koncertlemeze. Szóval az ifjúsági park legendás hely volt mind a zenekarok, mind az akkori fiatal közönség számára, és ennek megfelelõen hatalmas ûrt hagyott maga után, amikor lebontották.

A nosztalgiahullám két és fél évvel ezelõtt érte el azt a szintet, amikor cselekvésbe váltott át. A parkkal szemközt ekkor nyílt meg egy fiatalos szórakozóhely – Téglagyári Megálló néven. A földszinten egy jóval több, mint száz négyzetméteres, stílszerûen téglafalú, amúgy igen impozáns, kissé mediterrán hangulatú teremmel, amely hét közben igényes pizzéria-étteremként funkcionál. A terem végében lévõ komplett színpad azonban jelzi, hogy hétvégére bulihelyszínné vedlik át. És ilyenkor a régi rockerek békés egyetértésben tombolnak együtt a maiakkal, akiknek megadatik, hogy testközelbõl ismerkedhetnek meg a legendás ifjúsági park egykori sztárjaival.

Az õsszel jön az Alapi István Band, a Beatrice, a Gesarol, a Piramix (eredeti Piramis tagokkal), Vörös István, Török Ádám és a Mini. Meg persze jönnek újabbak is. A részletes programot megtaláljátok a www.teglagyarimegallo.hu oldalon. És ahogy említettük: érkezik a Király: Deák Bill és az õ Blues Bandje. Az eddigi koncertjei mind nagyon jól sikerültek a Téglagyári Megállóban, és ez érezhetõ volt a hangulaton is.

Több, mint blues

A Tunyogi Band izzítja a Téglát...

Hatvan év, hat eredeti nagylemez, megszámlálhatatlan fellépés, többek között olyan zenei mérföldköveknél, mint az István, a király vagy a Hobo Blues Band. Deák Bill Gyula november 8-án lesz hatvanéves, de megérdemelten az egész évben a születésnapját ünnepelheti. Kilenc év után tavasszal jelent meg az új nagylemeze, stílszerûen Hatvan csapás címmel.

A kerek születésnap és a remekül sikerült új lemez végre igazán reflektorfénybe állította. Életmûdíjat kapott a Pont FM rádiótól, Kõbánya díszpolgárává választották, a lemeze hetekig vezette az eladási listákat, mi több, Hobóék szeptember 27-i szülinapi buliján is egyértelmûen õ volt a király a Sportarénában. A szakma és a közönség egyidejûleg hajtott fejet elõtte, és a legszebb az egészben, hogy Bill kapitány, aki maga mondja, hogy „Nem haragszom senkire”, láthatóan képes is megfürödni e kései diadalban.

Még akkor is, ha ez az ünneplés kicsit féloldalas, mert „csak” a magyar blues koronázatlan királyának szól. Való igaz, hogy Deák Bill a legerõsebb és leghitelesebb elõadó a mûfajban, amelyet mindhalálig mûvelni is akar. És bár csak egy egyszerû, õszinte énekesnek tartja magát, valójában jóval több ennél, és ezt is ki kell mondani.

Már az István a király-ban is lenyûgözte a közönséget Torda táltosként a hangjával és nagyszerû alakításával. De amikor 1994 december végén az Erkel Színház zsúfolt nézõtere elõtt Szörényi Levente kortárs operájában, az Atilla – Isten kardjában Harsány, a vak regölõ szerepében felkiáltott, hogy: Óh jaj! – na akkor azt hittük, hogy lerogy az ég, mert ekkora fájdalmat azon a színpadon még biztos nem énekelt meg senki. És az egy operaszínpad volt...

No hát akinek szerencséje lesz, élhet a kortársak privilégiumával, és hat nappal a nevezetes Sportaréna-beli fellépése után, október 3-án találkozhat Deák Billel, este nyolckor a Téglagyári Megállóban. 1800 Ft a beugró, és ha a földszinten asztalt már nem is lehet foglalni (mivel mind elkelt), állóhely még akad, és talán fent, a galériában is ki lehet pihenni a koncert megrázkódtatásait.

Téglagyári Megálló - a Hely, ahova mindig érdemes betérni

utózönge

Tudósítónk, Bozzai Attila jelenti - Téglagyári Megálló, 2008.10.07.

Hát megvolt a buli. Ahogy az lenni szokott, az asztaloknál is rajongók ültek, akik a koncert kezdetén hozzácsapódtak az álldogálókhoz. Bár voltam már olyan Deák Billen, hogy dugig volt a Tégla, de a hely lényege, hogy olyan családias. Mindenki megtalálja a helyét. Kilenc után kezdõdött a koncert, hatalmas éljenzés fogadta Billt. Eleinte fáradtnak tûnt, valószínû, hogy az utóbbi hónapok forgása, az új lemez, a születésnap, meg a hat nappal korábbi Hobo-koncert az Arénában, ez azért meglátszott rajta. Bár Bill kortalan, a hangja megvan, a stílusa megvan, a zenésztársak is megvannak. Negyed óra elteltével Bill belejött, és újra a régi volt. És leadott két részben egy közel kétórás koncertet.

Amikor átbillent a fáradtságon, ugyanolyan hiteles lett, mint amilyen mindig is volt. A hangja meglepõen jó, nem fáradt, egy ilyen õserõnek nem is lehet elfáradni – hatvan év ide vagy oda. Pontosan ezért õ a Király.

És most nagyon jól is volt keverve. Háromszor voltam a Megállóban eddig Deák Bill koncerten, de ilyen jó még nem volt a hang. Eddig sem volt rossz, de Bill hangját most hallottam elõször teljesen tisztán.

És ahogy azt már megszokhattuk nála, õ és a gitáros viszi el az egész bulit. A zenekarban a szólógitáros, Sárközi „Szivori” Pál jelenti az állandóságot. Most is nagyon jó stílusban játszott, autentikus volt, pontosan illett Billhez. A fiatalokat látva már kissé tudathasadásos az ember. Horváth Zsolt (billentyûs hangszerek), Balázs Péter (basszusgitár) és Szabó Csaba (dob) már egy másik nemzedék. Valamennyien a kõbányai stúdióból jöttek, úgyhogy képzettek, és mint egy flotta, jól szolgálják ki a Kapitányt.

A közönség meg csápolt, bekiabáltak, rendelték a számokat, de tök mindegy, mert Bill végigmegy az egész repertoáron. A régi HBB-s korszakból is leénekel bármit, meg a legújabb lemezrõl is. Szerintem ezen van legalább három olyan meghatározó sláger, amit ha tíz-tizenöt év múlva visszatekintünk Bill munkásságára, akkor is kiemelünk. A címadó Hatvan csapás például már önmagában abszolút elviszi az egész lemezt. A mai elkorcsosult világban ez kiemelkedõ teljesítmény, plusz Bill még egyfajta támasz is. Támasza a rockzenének, a bluesnak – és a közönségnek is. Meg is engedi õ, hogy a széles, nagy mellkasára ráhajtsuk a fejünket.

Kapcsolódó cikkek

Alapi „Steve” István
In memoriam - Tunyogi Péter
Tóth Vera: "Szeretnék maradandót alkotni"
Pezsi-film: Ochoa a Sportkastélyban
"Mindig honvágyam van" - Beszélgetés Eliades Ochoával
Demjén 2009 - interjú
Szászi Móni, a gegmesternõ
Boros Csaba interjú - Republic
Republic - új Pezsi-film!

Könyvjelző megosztása

E-mailben elküldöm

Hozzászólások (4) Add Comment

A hozzászólások megjelenítése / elrejtése

Pontositok
Írta: zenész, 2009.09.11. 16:32

Szóval ugyértettem, hogy itt a pezsin találsz egy Tóth vera cikket: annak van a végén ilyen kritika és egész jó

Tóthvera
Írta: zenész, 2009.09.11. 16:31

Itt találsz egy ilyen utózüngét, most jelent meg nézdemeg még egészen új, az is ilyen stilusban van

még egy zönge az utózöngéhez
Írta: jóska, 2009.04.01. 20:47

Több ien hozzászólást kérünk, mint az utózönge!
Tetszik a stílusa.

BILL
Írta: Balu, 2008.12.08. 11:43

A Torda táltos nekem is nagy élmény volt de a Billt úgy szeretem ahogy van. Legjobban talán a pörgős számait csipázom. Szal bízom benne hogy még bírja az iramot egy jó darabig.