Pesti Zsibongó

A mosoly Rebicek Gerd mester humorának szól, akitől a Budapest Openen Marszi átveszi az aranyérmét.

A XI. Budapest Open karateverseny erős nemzetközi mezőnye felértékeli az eredményeket. A junior férfi kategóriák egyetlen magyar aranyérmét Tadissi Martial vehette át a Pestszentimrei Sportkastélyban. Utána Plzenben újabb három arannyal lett gazdagabb. A 17 éves fiatalember a Havanna lakótelepről érkezett, és minden jel szerint a párizsi Junior Európa-bajnokságra tart. Lehet, hogy mindez a szerelemnek köszönhető?

Tadissi Martial a „Havannán” nőtt fel, a Kondor Béla általános iskolában tanult, és ma is ennek a tornatermébe jár edzésre, mint a budapesti Kono karateklub versenyzője. Csak ma már nem a Kondor, hanem a kispesti Deák Ferenc gimnázium tanulója.

A magas, laza mozgású fiatalember tulajdonképpen már négyéves kora óta karatézik. Először kongói származású apukájának az egyik barátja foglalkozott vele, ötévesen már beíratták egy karatetanfolyamra, és immár tíz éve karatézik a Konónál.

Úgyhogy a Pestszentimrei Sportkastélyban szinte hazai pályán versenyzett. Ráadásul még egy lelkes szurkolója is volt. – Gyerünk, Marszi! – buzdította szünet nélkül a tatami széléről egy tündöklő szemű ifjú hölgy.

Egy határozott pici lány

Réka megérdemelt boldogságban úszik

A mérkőzés végén kiderül, hogy a szurkoló maga is versenyző, és épp az imént szerzett ezüstérmet a Junior női kumite –53 kg-os kategóriában. A 17 éves Molnár Réka a város másik feléből érkezett, és a hűvösvölgyi Kovax Shinto karateklub versenyzője, igaz, nem is olyan régen karatézik.

– Négy éve karatézom. De ezt egyáltalán nem kell egész kicsi korban elkezdeni. Most már barna öves vagyok, erre nálunk háromszor kell vizsgázni, utána már a fekete jön.

A vizsgák mellett a versenyeken is szépen helytáll ez a pici lány.

– Mondjuk a magyar bajnokság még egy magas színvonalú verseny, azt háromszor megnyertem már, a tavalyi Budapest Openen nyertem, és most második lettem – mondja önérzetesen.

És a céljai is határozottak: az Európa- és a világbajnokság.

És azután? Ha megvan a fekete öv, ha kijutna a világversenyekre, ha még eredményt is érne el, akkor abbahagyná?

– Nem. Mindenképpen folytatnám. Egyetemre szeretnék menni. És mellette karatézni, minél tovább. Az édesapám is ugyanezt csinálta.

Csak egy dolog nem vonzza még Rékát a karatéban: az edzősködés.

– Nem, azt nem. Én versenyzőként szeretnék eredményes lenni – mondja, és közben úgy ragyog, mintha most is aranyat nyert volna.

Álom az olimpiáról

Ahogyan azt már sejteni lehetett, Réka ragyogása valójában a barátja aranyérmének szólt. A karate hozta össze őket, és Réka rendszeresen keresztülbumlizza a várost, hogy a Kondor Béla iskola tornatermében végignézze, vagy olykor maga is végigcsinálja a karateedzéseket.

A szintén 17 éves Tadissi Martial (becenevén: Marszi) sem kevésbé céltudatos, mint a barátnője.

Marszi és Réka

– Jelenleg a fő cél a párizsi junior EB, amit februárban rendeznek meg. Csak ez lebeg a szemem előtt. Most volt egy kvalifikációs verseny Plzenben, és azt sikerült megnyernem, három kategóriában is. Mert indultam –68 kg-ban, ez a saját súlycsoportom, indultam Open kategóriában, az egy nyílt kategória, ahol minden súlycsoport versenyez, és indultunk csapatban, mint magyar válogatott, és mindhármat sikerült megnyerni. Úgyhogy most már biztos, hogy utazókerettag vagyok az EB-re.

A plzeni aranyak értékéről annyit, hogy huszonkét ország küldte el a versenyzőit a cseh városba, míg az EB-n kb. negyvenöt ország vesz részt. Vagyis matematikailag nézve a mezőny felével már megmérkőztek a magyar fiúk, méghozzá a fenti eredménnyel.

Marszi láthatóan sikerorientált fiatalember. A szerelem sem terelheti el a figyelmét a fő céljáról. Az edzője, Módos Viktória szerint ez inkább húzóerő mindkettejük számára. Marszinak azóta jobbak az eredményei, mióta Rékát megismerte.

Abban is teljesen egyformák, hogy a karatés formagyakorlatok kevésbé vonzzák őket, ahogyan az aktív versenyzés utáni lehetőségek, például a karate-oktatói pálya sem.

- Én is, mint a legtöbb gyerek, kumite-centrikus vagyok, inkább a bunyó vonzott mindig, tehát a versenyek – mondja Marszi. – Inkább edzek, mint edzést tartok. Most még így látom. Minél többet el szeretnék érni, Európa- és világbajnokságokon szeretnék részt venni. És most betették az olimpiai várólistába a karatét, jó lenne egy olimpiára is kikerülni. Ez 2016-ra valósulhat meg. Akkor hány éves is leszek? Huszonöt.

Ereje teljében lesz – szól közbe az edzője.

Addig semmiképp sem akarja abbahagyni. Más sportra már nincs ideje.

- Kisebb koromban úsztam, aztán három évig kézilabdáztam párhuzamosan a karatéval, végül a karate mellett maradtam. Hetente négyszer-ötször edzek másfél-két órában, de nagyobb versenyek előtt, mint például most, az EB előtt, két hónappal elkezdődik a felkészülés, ami hét-nyolc edzést jelent hetente.

Viki és a férje külön is foglalkozik a versenyzőkkel, azután edzőtermi edzéseket írnak elő nekik, és végül a válogatottal is elkezdődik a felkészülés, amelyet részben Rebicek Gerd mester, részben a szövetségi kapitány, Zallel László irányít. Az utazás előtt egy héttel pedig edzőtáborba mennek.

Addig lesz még egy országos csapat-kumite bajnokság és egy WKF Karate-Diákolimpia, szintén a Pestszentimrei Sportkastélyban . Úgyhogy november 30-án megint jöhet a buzdítás: - Gyerünk, Marszi!

• Marszi újra Európa-bajnok
• Mi lesz veled, karate?
• Háromnegyed siker

Hozzászólások (3)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése