Pesti Zsibongó

A hőn áhított trófea

Oscar teste egy 24 karátos vékony aranyréteggel bevont masszív nikkel-réz-ezüst ötvözet. Súlya kb. 3,85 kg, magassága 34,29 cm. Nyolcvan évvel ezelőtt, amikor kitalálták, még alig törődött vele valaki. Ma meg sokan a lelküket is odaadnák a filmvilág legnagyobb presztízsű díjáért. Oscar páratlan karrierje az amerikai filmstúdiók legsikeresebb reklámfogása.

Az 1920-as évek vége felé válságban volt az amerikai filmipar. Addigi töretlen fejlődésének hirtelen gátat szabott két új találmány – a rádió és a lemezjátszó. Az emberek már nem áradtak akkora tömegekben a mozikba, és ezt a nagy filmstúdiók fejei azonnal érzékelték. Ráadásul a filmiparban is megalakultak a szakszervezetek, így a stúdiófőnökök nem zsebelhettek be többé csillagászati összegeket, a munkásaiknak meg éhbéreket fizetve. A szakszervezetek tüntetéseket szerveztek, a stúdiókban pedig megjelentek a cenzorok. Az önjelölt filmmágnások aranyélete egyre keservesebbé vált.

A gittegylet színrelép

A probléma megoldása érdekében a tekintélyes Metro-Goldwyn-Mayer stúdió vezetője, Louis B. Mayer összeült két jó komájával, Conrad Nagellel és Fred Niblóval. Aztán együtt kifundálták, hogy milyen eszközzel lehetne intézményesíteni a filmkészítés művészetét, egyúttal biztosítani a filmkészítők érdekeinek központi irányítását. Egy akadémia látszott a legalkalmasabbnak eme követelmények teljesítésére.

Bevetésre készen az aranylovagok

1927. január 11-én estélyt rendeztek a filmipar 33 befolyásos és neves személyiségének részvételével, hogy megalapítsák a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát (angol nevén „Academy of Motion Picture Arts and Sciences“ = AMPAS). Az alapítók között voltak többek között a Warner fivérek, Cecil B. DeMille, és olyan filmsztárok, mint Douglas Fairbanks vagy Mary Pickford.

Az új intézmény első hivatalos bankettjén, május 11-én az alapítók 250 filmes társaságában már a filmművészet és a filmtechnika fejlesztőjeként ünnepelték az akadémiát. Az ötlet bejött: a résztvevők nem sokáig kérették magukat, hanem rögvest felvételüket kérték az új akadémiára.

Aztán alapszabályt készítettek, amelyben kimondták, hogy milyen feladatai lesznek az intézménynek. Díjátadásról még szó sem volt. Csak a 7. fejezetben esett szó a kiemelkedő munkák elismeréséről. 1928 elején azonban elhatározták, hogy érvényt szereznek ennek a pontnak, csak még azt nem tudták, hogyan. Az év végéig aztán lassan formát öltött a díj. Egy filmtekercsre állított aranylovaggal jutalmazzák a különleges teljesítményeket.

Oscar születése

A filmakadémia első díjátadási ceremóniája 1929. május 16-án

A szobrocskát az MGM akkori művészeti igazgatója, Cedric Gibbons találta ki. Az első díjkiosztón még senki sem tudta a szobor nevét. Oscar végső elfogadott alakját George Stanley öntötte agyagba, azután bronzba, majd vonta be 24 karátos arannyal. 1929. május 16-án adták át az első akadémiai díjakat, amelyekkel akkor még alig törődött valaki. Tizenkét aranyszobrocskát osztottak ki a hollywoodi Roosevelt hotelben tartott ünnepség keretében, és a díjazottakat már egy héttel korábban újsághirdetésben értesítették. Az akadémia első „legjobb színésznője”, Janet Gaynor később elárulta: „Sokkal jobban örültem a Douglas Fairbanksszel való találkozásnak, mint ennek a furcsa díjnak.”

Az első években kizárólag akadémiai érdemrendnek nevezték a trófeát (Academy Award of Merit). Hogy végül is ki adta neki az Oscar nevet, nem lehet biztosan tudni, de tény, hogy 1931-ben már ezen a frappánsabb néven nevezték. Keresztszülőként négyen is számításba jöhetnek. Az első az akadémia akkori könyvtárosnője, Margaret Herrick, aki a szobrocskát látva állítólag azt mondotta: „Ez pont úgy néz ki, mint Oszkár bácsikám!” Másodiknak Bette Davist említhetjük, aki állandóan azt mondogatta, hogy a szobor az első férjére, Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti. A csoport harmadik tagja egy filmes újságíró, Sidney Skolsky, aki rendíthetetlenül állította, hogy ő volt az első névadó. A negyedik lehetséges keresztapa a filmes Walter Disney. Mikor ugyanis az akadémia titokban lázasan nevet keresett a szobornak, valaki azt javasolta, hogy nevezzék Oscarnak. Walter Disney ezt meghallván azt hitte, hogy a trófeát már így is nevezik, ezért a kitüntetésekor az „Oscar”-jáért mondott köszönetet.

Nő a show

Hollywood aranykorának aranypárosa: Vivien Leigh és Laurence Olivier az 1939-es díjátadón

A családias hangulatú díjkiosztó iránti érdeklődés ugyan növekedni kezdett azután, hogy 1930-tól már a rádió is közvetítette. De továbbra is mellékes szerepe volt az amerikai filmiparban egészen addig, míg 1941-ben az akadémia ki nem talált egy újabb ügyes reklámfogást. A legjobb film sem olyan érdekes, ha az ember már tudja a végét. Miért kell hát előre elárulni a győztesek nevét? 1941 óta tehát zárt borítékokban őrzik a díjazottak neveit, és a borítékok ünnepélyes felnyitásáig egy könyvvizsgáló cég ügyvédein kívül senki sem tudhatja, hogy kik vihetik haza az aranyszobrocskákat.

A számítás bejött, az érdeklődés folyamatosan növekedett. Az is egyre népszerűbbé tette az Oscart, hogy a kezdeti időszakkal ellentétben már nem csak néhány kiválasztott, hanem az akadémia valamennyi tagja részt vehetett a jelöltek kiválasztásában.

1953-ban az Oscar még egy lépéssel közelebb került a közönséghez – ettől kezdve a televízió is közvetítette a díjátadót. Így a nézők végre képet alkothattak a dologról, láthatták a sztárparádét, a díjazottakat, sőt még részleteket is a nyertes produkciókból. A bensőséges ünnepségből látványos showműsor lett. Manapság az egész világon sok száz millióan nézik a díjátadási ceremóniát, és az „Oscar-díjas” jelző a filmvilágban felér egy lovaggá ütéssel. Tényleg telitalálat volt a kis aranylovag...

A szavazás

2002-ben először történt, hogy a női és a férfi főszereplők Oscarját is fekete színész kapta: Halle Berry és Denzel Washington

A hőn áhított trófeát 1983 óta egy chicagói cég készíti. A szobor talapzatába utólag, a díjkiosztót követően vésik csak bele a díjazott nevét, az adott Oscar-kategóriát és a film címét. Ez a szokás nem a titkolózás bevezetésével alakult ki, hanem egy malőr miatt. Amikor Spencer Tracy 1939-ban a Fiúk városáért megkapta az Oscart, a talapzaton a saját neve helyett a képregényhős Dick Tracy nevét olvashatta. Spencer Tracy nem csinált ügyet belőle, de ettől fogva biankóban osztották az Oscarokat.

Manapság már harminc szobor talál évente gazdára – ennyire emelkedett a díjkategóriák számra. Időközben az akadémia tagjainak száma is megsokszorozódott. Jelenleg több mint 5500-en vannak. Az elnökük Sid Ganis filmproducer, a két alelnök: Tom Hanks (kétszeres Oscar-díjas) színész és Arthur Hamilton filmzeneszerző. A tagok mindegyike a saját szakmájában szavaz (tehát a színészek a színészekről, a rendezők a rendezésről és így tovább). Csak a legjobb film jelölésénél szavaz minden tag. Így fordulhat elő, hogy a legjobb film rendezője nem kerül be a legjobb rendezők listájára.

Az akadémia tagjainak szavazása alapján a technikai kategóriákban három, a többi kategóriában öt jelöltet választanak ki, akiknek a nevét egy hónappal a díjátadó előtt nyilvánosságra hozzák. Utána az akadémia tagjai újra szavaznak, immár a jelöltekre.

Bár elvileg nem csak amerikai filmek versenghetnek, az Oscar mégis az amerikai filmek versenye. Az ugyanis előírás, hogy a filmet az előző év végéig be kell mutatni bizonyos számú amerikai moziban. A külföldi alkotásoknak az idegen nyelvű filmek kategóriáját tartják fenn, amelynek versenyébe minden ország csak egyetlen filmmel nevezhet.

Fura

Katharine Hepburn az Oscar koronázatlan királynője: négyszer nyerte el a díjat, sőt még az őt megformáló Cate Blanchett is Oscart kapott 2005-ben

A színészek közül legtöbbször Katharine Hepburn vehette át a trófeát: 1933-ban a Hajnalkáért, 1967-ben a Találd ki, ki jön ma vacsorára c. filmért, 1968-ban Az oroszlán télen-ért és 1981-ben az Aranytóért. Úgy látszik, az arany ragadós. 2005-ben még Cate Blanchett is kapott egy Oscart Katharine Hepburn megformálásáért az Aviator című filmben.

1989 óta az akadémia váltig állítja, hogy ennek a díjátadásnak nincsenek vesztesei (következésképpen győztesei sem). Ezért ettől az évtől kezdve a díjakat átadó hírességek a boríték felbontásakor nem azt mondják, hogy: „És a győztes neve X.Y.”, hanem azt, hogy „És az Oscart kapja X.Y.”.

Persze nem könnyű váltani. Néha-néha felbukkan a régi szöveg is, sőt Kirk Douglas egy díjátadáskor szándékosan győztest mondott – a közönség nagy derültségére.

• Karácsony előtt New Yorkban
• Kepes iskolái
• Színház a csillagok alatt
• Mindig honvágyam van - Eliades Ochoa interjú
• Koltai Róbert - interjú
• 75 éves az autósmozi
• 2009 divatja

Támogatom a Pezsit...»
[ Bővebben ]
• Amy Winehouse az irodalomvizsgán
• A Coppolák: egy rém kreatív család
• Yves Saint Laurent
• Diana "trónfosztása"
• Hősök és hősnők

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése