Pesti Zsibongó

Címlap

SZÍN-tér

Kultur-dzsem

Szászi Móni, a gegmesternõ

Írta: Bogdán Éva

Nõi abszurd

Humorban a pasik verhetetlennek érzik magukat (meg persze egy csomó más dologban is). A nõkön inkább viccelõdni szoktak. Humorista nõvel elvétve lehet csak találkozni, ezért sokan meglepõdnek, amikor megtudják, hogy a L'art pour l'art Társulat jeleneteinek többségét – beleértve a Besenyõ család legtöbb szóviccét is – Szászi Móni írja.

Egy okos nõ, aki a színpadon idõnként korlátolt agymûködésû, túlsminkelt nõstények képében nagyítja abszurddá a "második nemhez" tapadó negatív sztereotípiákat. És egy füst alatt a nõi gyengéket is képes pellengérre állítani. De legyünk igazságosak, Móni az általa megírt hímnemû egyedekkel sem könyörületesebb.

– Akkor most melyik nemen tudsz jobban poénkodni? – kérdezem tõle.

– Bármelyik nemen, és bármelyik lényen, amelyik vicces – az állatokat is beleértve. Meg önmagamon, persze! (nevet)

–Vannak-e vesszõparipáid? Olyan jelenségek, amelyeket szívesen figurázol ki? – kérdezem, és kapom is a stílszerû választ:

– Az írásjeleket rosszul használó lovak a vesszõparipáim. A tréfát félretéve; nem nagy dolgokról szoktam írni, csak apró, emberi csetlés-botlásokról. Olyasmikrõl, amik valamennyiünkkel megtörténnek; ettõl annyira ismerõsek, ettõl viccesek.

Tényleg. Azon tudunk igazán nevetni, amit igazán ismerünk. Sõt, ha továbbgondoljuk a dolgot, akkor a humor csúcsa az önirónia. Nagy elõdöket vélek felfedezni a háttérben, ezért meg is kérdezem Mónitól:

– Milyen olvasmányélményeid voltak meghatározók számodra kezdõként és most?

– Örök kedvenceim: Örkény István, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõ, Kurt Vonnegut, Gerald Durrell, Virginia Woolf, Márquez, Shakespeare, és még nagyon sokan mások. Ha valaki „rám-hatást” vél fölfedezni bármelyikükkel kapcsolatban, azt óriási megtiszteltetésnek veszem. (nevet)

– De vajon hogyan lesz a humorista? Pláne egy visszahúzódó lányból... És miképp kerültél a társulathoz?

– Nem vagyok humorista, csak játszom a L’art pour l’art Társulatban. (nevet) Úgy kerültem bele a dologba, hogy elõször bábokat készítettem nekik, aztán poénokat, jeleneteket, tévémûsorokat. Végül szinte adta magát, hogy belépjek a Társulatba.

– Jó, hát te vagy a Társulatban A NÕ. Minden vonatkozásban. Jól is mutatsz a színpadon, de valószínûleg nem csak ezért vagy tagja a társulatnak. Az elõadásaitok kollektív agyszülemények, de te biztosan tudod, hogy fõleg mivel járulsz hozzá a végeredményhez.

– Sok jelenet megírásával. Meg a barna hajzuhatagommal. (nevet)

Móni a kertekben van otthon

– Ahogy hallom, te ismered a legjobban a L`art pour l`art-nál a figurákat. Mondd, pontosan milyen rokoni viszonyban van az öregúr a Besenyõ családdal? És fõleg, hogy a legújabb elõadásotokban miért nem jelennek meg együtt mind a négyen? Csak nem veszett össze Margit végleg a Besenyõ Pista bácsival?

– Nem ismerem jobban a figurákat, mint a „gazdaszervezetük”, csak mindegyiknek tudok vicceseket írni. Már a család születésénél ott bábáskodtam, hát persze hogy mindent tudok a „kis drágáimról”. (nevet)

Anti bácsi állítólag Besenyõ úr vagy Margit apja, bár valószínûbb, hogy egyiké sem. A származását tekintve több történet is kering róla a Társulatban. Elképzelhetõ például, hogy Margit talált egy kutyát, hazavitte, s csak otthon derült ki, hogy a kutyapóráz másik végén egy bácsi van…

Az elõzõ elõadásunkban (Két férfi, egy nõ meg egy férfi) együtt játszottak a figurák, sõt finálé-dalra is fakadtak. A mostani estben külön utakon járnak. Margit és Besenyõ Pista bácsi nem vesztek össze; õk sosem voltak jóban. (nevet)

– Hát a Boborján hogy született? Ugye a könyvet együtt írtátok a Robival. Mint Ilf és Petrov, vagy valami speciális munkamegosztásban?

– Boborján Dolák-Saly Robi figurája. Na jó, lehet, hogy a kutyák segítettek neki. (nevet) A könyv elsõ részét Robi írta (kivéve azokat a jeleneteket, amelyeket közösen szereztünk), a második rész az én mûvem. Nekem segítettek a kutyák! (nevet)

– Keveset lehet tudni rólad, ami lehet, hogy a média hibája. De te sem vagy valami könnyen megközelíthetõ. Legalábbis kevésbé vagy extrovertált, mint általában a színpadi emberek. Úgyhogy áruld el, mit csinálsz a legszívesebben a Társulaton kívül.

– Igen, inkább introvertáltnak vagyok mondható… A Társulaton kívül is írok (könyvet, színdarabot), ezen kívül rengeteget „nyomkodom” a kutyáimat, és nagyon szeretek a kertemben matatni. Mindenféle kertben szeretek nézelõdni. Sõt, mezõn és erdõben is. Lenyûgöz az élet sokfélesége.

Nagyításhoz kattints a képre!

Pezsi Interjú

Kapcsolódó cikkek

Az interjú a L’art pour l’art Társulat legújabb színházi estjének budapesti premierje alkalmával készült. Az Anyám tyúk avagy az ember tragédia címû darabjukat április 18-án két teltházas és nagysikerû elõadásban mutatták be a pestszentlõrinci Rózsa Mûvelõdési Házban.

Videó