Pesti Zsibongó

Címlap

KÖZ-tér

Közösség

A szentimrei kápolnaterv

KÖZ-tér - Közösség

2009.09.11.

Imre herceg a második helyen áll az Árpád-házi szentek sorában. A fiatalon elhunyt királyfi halálának helyszínén, az erdélyi Biharban valaha apátság állott. A kolostor már rég elpusztult, a hegyközi település neve azonban máig megõrizte Imre herceg nevét. Most közadakodásból egy ökumenikus kápolna épül Hegyközszentimre határában. Az épület három funkciót is betölt. Elõször is emléket állít Szent Imre hercegnek és az Árpád-házi szenteknek. Másodszor ravatalozóként szolgál, harmadsorban pedig a tornya egyben kilátó is, ahonnan messzire belátható a Berettyó festõi völgye és a távolabbi vidékek.

A történelmi tragédia

I. István királyunk egyetlen (nagykorúságot megélt) fiát valószínûleg egy földühödött vadkan öklelte fel vadászat közben. A mindössze 24 éves Imre herceg 1031. szeptember 2-án belehalt sebeibe. Holttestét az akkor még épülõ fehérvári bazilikában helyezték el. A tragédia azonban innen igen távol, az erdélyi Réz-hegységben esett meg, az akkoriban Igyfan-erdõnek, vagyis szent rengetegnek nevezett tölgyesben.

Miután VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt Imre herceget is szentté avatta, középkori szokás szerint a királyfi halálának feltételezett helyén egy apátság épült a 11–12. század fordulóján. A kolostorból napjainkra semmi sem maradt, de szántáskor ma is sokszor akad faragott kõdarabokba az ekevas.

Hegyközszentimrei panoráma

Hegyközszentimre

A Nagyváradtól 30 kilométerre fekvõ település Villa Sancti Emerici néven szerepel a 14. században, és birtokosa a váradi püspök volt. Szentimre megreformálása a tizenhatodik századra tehetõ. A református település valaha nagyközség volt, aranykorában Kis-Debrecenként emlegették. A ma csupán 400-450 fõs község valamikor komoly kereskedelmi kapcsolatokkal is rendelkezett. Az itteni dombokon megtermett szõlõ és annak leve keresett portéka volt Belényestõl, Debrecenen keresztül Szolnokig. Szentimre cégére ma is a szentimrei bor. Amerre csak járunk, szõlõskerteket látunk, és nem kerülhetjük ki a pincesort, ahol a gazdák finom borral kínálják az idelátogatót.

A lakosság túlnyomó része még mindig reformátusnak vallja magát, ugyanakkor nagy tiszteletben tartja Szent Imre kultuszát is. 2005-ben avatták fel István király fiának mellszobrát, melynek mását azóta mind a tíz Kárpát-medencei Szentimre felállíttatta.

Szent Imre kápolna

Amikor 2007-ben ünnepeltük Imre herceg születésének 1000. évfordulóját, Hegyközszentimrén tartották meg a herceg nevét viselõ települések elsõ találkozóját. Összesen tizenegy helység képviseltette magát, tíz a Kárpát-medencébõl: Mátraszentimre, Csíkszentimre, Görgényszentimre, Tiszaszentimre, Imrehegy, Soltszentimre, Nyárádszentimre, Imrefalva, Pestszentimre és az említett Hegyközszentimre. Egy pedig Lengyelországból: Szentkereszthegy, melynek kápolnája zarándokhely, hiszen ott õrzik Szent Imre herceg személyes keresztjének egy részét.

Ezen a találkozón eldöntötték, hogy ezentúl évente két helységben, egy anyaországiban és egy határon túliban megszervezik a Szentimrék összejövetelét.

Bár a hegyközszentimrei embereknek csak 10-15 százaléka jár templomba, de azért a legtöbben ragaszkodnak egyházukhoz, vallásukhoz. Az egyházi tevékenységekben, az önkéntes munkákban, az adományozásban lehet a közösségre számítani. Ezért is nagy reménységgel vágtak bele abba az elképzelésbe, hogy egy kápolnát építenek Szent Imre herceg halálának feltételezett helyén, a középkor folyamán elpusztult kolostor helyett.

A jelképek temploma

Hegyközszentimrei kápolna-kilátó

A kápolna a község temetõjének szélén, festõi környezetben épül. A helyét úgy választották meg, hogy ne essen messze a herceg halálának feltételezett helyétõl és az egykori kolostor szélsõ falaitól sem. Ugyanakkor már távolról látható legyen, ezáltal az egész környék jelképévé válhasson.

Az épület három funkciót is betölt. Elõször is emléket állít Szent Imre hercegnek és az Árpád-házi szenteknek. Másodszor ravatalozóként szolgál, harmadsorban pedig a tornya egyben kilátó is, ahonnan messzire belátható a Berettyó völgye és a távolabbi vidékek is.

Az épületegyüttes ennek megfelelõen három fõ részbõl áll – a kápolnából, mely emlékhely és zárt ravatalozó is egyben, a toronyból, mely a harangot hordozza és ugyanakkor kilátó is, valamint a kettejüket összefogó oszlopcsarnokból, mely szabadtéri ravatalozóként szolgál.

Az ökumenikus istentiszteletek megtartását egyszerû liturgikus berendezés szolgálja. A kápolnában a fal mentén körbemenõ, egyszerû beépített fa padon kívül ülõbútor nem lesz. A kápolna fõ megvilágítását a kupola alatti színes üvegablakok sora adja.

A torony kilátóteraszának megközelítésére külön ráccsal lezárható, középen megvilágított körlépcsõ szolgál. A terasz oszlopsora mögött, a kupolából függesztve helyezkedik el a harang.

Wagner Péter építész-tervezõt a következõ szempontok vezérelték:

“Az egyes tömegek és kapcsolataik kialakításánál az egyszerûségre, a kereszténység kezdeti – egyetemes – idõszakának tér- és tömegformáló eszközeinek, anyagszerû és díszítetlen, robusztus és mégis arányos építészeti megoldásainak alkalmazására törekedtem. Ugyanakkor az ókeresztény és románkori építészeti formák megidézése mellett fontosnak tartottam a két világháború közötti magyar építészet római iskolaként ismert irányzatához való szellemi kapcsolódást is, ezáltal a múlt és a jövõ, az egyetemes és a nemzeti között építendõ hidat minél több pillérrel alátámasztani. Az épületek alaprajzi szerkesztését a négyzetháló és a benne elhelyezkedõ körök, míg a térbeli megjelenését az ezen síkidomokkal leírható testek, hasábok, hengerek és félgömbök határozzák meg.

Az alkalmazott anyagok tekintetében ugyancsak szûkszavúságra törekedem, a külsõben a látszóbeton, a szabálytalanul rakott terméskõ és a zöldre patinázott rézlemez a meghatározó, ezt átlátszó, áttetszõ, kevés színt használó, nonfiguratív üvegezésû sötétszürke fém nyílászárók és a színtelen üvegbeton tetõ egészíti ki. A belsõ tér – a kupolával együtt – fehérre festett, a bútorok és a szenteket ábrázoló dombormûvek fából készülnek, a padló – kint és bent egyaránt – világos színû mészkõ. “

A látványtervek elkészültek, sõt az építmény alapjait is beöntötték és megáldották már. A kápolnát a tervek szerint 2010-ben avatnák fel, amikor újra a hegyközi faluban lesz a Szentimre nevû települések találkozója.

Az 55 millió forintra tervezett építési költségek összegyûjtésére közadakozási akció indult. Az adományozók neve felkerül a kápolna falára. Miután Budapest 18. kerületének egyik települése Pestszentimre, az adományokat itt Endrédi Jánosné, Gizike (tel: 06-30-206-6696) gyûjti az Asociatia pro Szentimre Egyesület számlájára.