Pesti Zsibongó

Címlap

JÁTSZÓ-tér

Gyereksarok

Halász Judit: A színészet teljes fizikumot kíván

Írta: Bogdán Éva

Aki nem jut el a koncertre, megnézheti filmen

Koncert után türelmesen állja az autogrammért sorbanálló szülõk és csemetéik ostromát a Rózsa Mûvelõdési Házban. Kedvesen cseveg a kicsikkel, kérdéseket tesz fel nekik. – Testvérek vagytok? Hogy hívnak? Hány éves vagy? Ti barátnõk vagytok? – De fényképet az istenért sem enged csináltatni. Teljesen megértem. Egy komplett, egyszemélyes showmûsor és egy teljes órányi bájcsevej után melyik színésznõ hagyná még lefotóztatni magát úgy negyvenen felül?

Egy fiatalos nagymama, akinek három generáció nõtt fel a gyerekdalain. Októberben, a hatvanhetedik (te jó ég!) születésnapjának táján mutatták be az elõadásaiból készített „filmkoncertet”. A mûvésznõ férje, Rózsa János által rendezett Csiribiri igazi családi mozi. Bár úgy hallom, hogy a tizen-huszonévesek szülõk nélkül látogatják, és közben már õk is a gyerekkorukról nosztalgiáznak.

1973-ban jelent meg Halász Judit elsõ énekes lemeze (Kép a tükörben), amit még tizennyolc követett. Közben számtalanszor végigturnézta az országot. Bár az õ esetében turnék helyett inkább sokezer egyedi koncertrõl beszélhetünk. Hiszen Halász Juditnak mindig ott volt a Vígszínház is, meg a tévé, meg a filmezés. A Kossuth-díjas színésznõ közel negyven filmben szerepelt, emellett még a UNICEF jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett a gyerekek jogaiért.

Mintha ez a sok feladat is segített volna, hogy megõrizd a rugalmasságodat. Egyszerûen el nem lehet hinni az életkorodat – szólítom meg õszintén.

Amikor mi fõiskolások voltunk, akkor megtanultuk azt – legalábbis az én osztályom valószínûleg megtanulta –, hogy az embernek a fizikuma egy munkaeszköz. Nagyon kell rá vigyázni, hogy kitartson. És ki hogyan, mennyire vigyázott rá, az késõbb derült ki. Ez egy természetes életformává vált. A színészet teljes fizikumot kíván.

Mégis vannak, akik eléggé lestrapálják magukat.

Van olyan kolléganõm, aki huszonöt évvel ezelõtt a mamámat játszotta egy filmben, és öt évvel volt fiatalabb nálam. Egy Kossuth-díjas, nagy színésznõ. Ez nyilván alkat kérdése is. Ráadásul akirõl beszéltem, egy gyönyörû fiatal nõ volt, és úgy alakult az élete – nem tudom miért –, hogy olyanná vált. Ma is rengeteget dolgozik.

Az is nagy kérdés, hogy hogyan kap egy színésznõ 40 felett feladatokat. Nem?

Azok könnyebben kapnak feladatokat, akik gyorsabban megöregszenek. Borzasztó kevés a középkorú szerep. Van viszont öregasszony, meg nagymama.

Molnár Piroska elég korán megkapta ezeket a szerepeket...

Õ egy karakter, ahogy a Pogány Jutka is, aki kislányokat játszott.

A szép nõknek talán a legnehezebb, hiszen a szépség elmúlik.

A szépségre nem lehet építeni. De visszatérve a kérdésre: Azt hiszem, hogy 40 éves korára, ha olyan közegben van az ember, ahol bíznak benne, akkor tulajdonképpen mindent eljátszhat. Ma vannak olyan kolléganõim, akik ötven fele járnak, de harmincnak sem néznek ki.

Halász Judit majdhogynem kortalansága a gyerekkoncertjein mérhetõ le. Az a jó adag kislányos báj, amellyel indult, évtizedekig kitartott. És talán az a sok szeretet, meg az a gazdag, életre szóló útravaló, amit a megzenésített versekkel sikerült átadnia a mindenkori gyerekeknek, mintha most visszafelé is sugározna.
Judit koncertjein rendesen él a nézõtér. A gyerekek otthonosan érzik magukat, nyüzsögnek, zajonganak. A figyelmesebbek tátott szájjal hallgatják, vagy lelkesen válaszolgatnak a mûvésznõnek, és persze együtt mozognak és énekelnek vele. Valahogy mindig remek a hangulat.
Arra gondolok, hogy milyen jó dolga lehet az unokáinak. Tamás fia ugyanis, akinek annak idején a Mirr-Murr kalandjait mesélte a tévében, idõközben három kisfiú boldog nagymamájává tette Halász Juditot. (2004 októberében született Félix Sámuel, 2006 áprilisában Max, 2008 januárjában pedig a kis Leo.)

Egy fiatalos nagymama

Nálunk mindig fiúk születnek... – mosolyog Judit. – Sokáig nem voltak itthon, mert a fiam Amerikában dolgozott. Természetesen minden lemezem megvolt nekik. Mióta meg visszaköltöztek, úgy jönnek hozzám, mint egy nagymamához. Vagy mi megyünk hozzájuk, ahányszor szükségük van ránk, vagy a másik nagyszülõkre. Három gyerekkel nagyon nehéz, amikor még ilyen picik. Ilyenkor még nagyon számít a korkülönbség.

De néha beugranak a nagyik?

Ha idõben szólnak, akkor igen. Voltunk síelni a legnagyobbik unokánkkal, és beraktuk a síiskolába, és nagyon élveztük, hogy egy egész hetet lehettünk együtt. Persze nem minden este érünk rá, mert azért még mi is aktívak vagyunk a férjemmel. És ha van megvalósítandó munkánk, akkor azzal nagyon el vagyunk foglalva. Velünk nem olyan egyszerû, mint egy átlagos nagymamával és nagypapával.

A nagymamaságból nem lehet kijönni?

Borzasztó nagy öröm. Az ember újra élheti azt, amit a húszas éveiben nem is tudott átélni igazán, mert még a saját élete sem volt kész. Akkor az ember még a saját életének és a munkájának felépítésére gondol. De mikor már nagymama lesz, akkor már csak a gyerekek felépítésére kell gondolni.