Pesti Zsibongó

A Csepei Tibor gitárművész magángyűjteményét képező művek – zömmel színes nyomatok, festett térplasztikák, pár festmény és néhány többsíkú alkotás – ugyanis akár a lakószobák falára is kiakasztható lenne. A Szolnoki Galériában alapjában kisméretű műveket láthatunk: ~ 1 m2-nél nagyobb monumentális, nemzetközileg is jegyzett stílusteremtő alkotások nincsenek a bemutatott művek között. (Azokból az óbudai Zichy-kastélyban találunk néhányat, vagy majd a pécsi Vasarely Múzeumban, ha újra kinyit.) Helyettük viszont van a játék, a műhelytanulmányok sora, vagy a későbbi hírneves alkotások előzetesei, mint például a Zebrák mindenféle variációja.

Láthatunk műveket különféle kockák síkbeli meghasonulásáról, torzulásairól és térbelivé-válásukról a szemlélőnél. Gömbök, színek, vonalak eggyélényegüléséről vagy széttartásáról. Vasarely játszani hív minket az op-art (optikai hatásokkal építkező) művészeti stílus színeivel, formáival, ritmusaival. A műveket szemlélve bepillanthatunk az alkotófolyamatba, fogalmat alkothatunk a művészi látásmód kialakulásáról és változásairól, a fény–árnyék vagy a figurális–absztrakt ellentétpárok átalakulásairól. A művész tudatosan provokálja a szemünket, becsapja azt, vízióival a fantázia és a valóság határmezsgyéjén kitágítja lehetőségeinket; olyat mutat olykor, amit magunk sem hiszünk el, amíg nem látjuk; vagy műalkotást készít olyan módszerrel, melyet akár magunk is használunk otthoni dekorációs játékainknál. (Emlékezzünk: mi is játszottunk négyzethálós papíron a kiszínezett területek variálásával. Vagy nézzünk körül a mai kiskorúak között.)

És ez így van jól. A Vasarely, az op-art úttörője című kiállítással bepillantást nyerhetünk egy nagy művész komoly játékába: aki egy adott téma, forma, színhatás stb. variációinak a végigpróbálását könnyed eleganciával, szakmai tudással végzi. A Bohóc, a Vega, az Axo, a már említett Zebrák variációi, a Fénytanulmány vagy a figurális Állatkert – hogy néhány kedvencemet is ideírjam – megtekintése gyönyörködtet, örömöt okoz. Szívesen szemlélem a kétsíkú, üveglapokra festett (kasírozott vagy szitázott?) pozitív-negatív vonalkompozíciók fény- és formaváltozatait; a már említett kockák „ha akarom, domború, ha akarom, homorú” káprázatát.

S hogy akarok-e játszani? Ez nekem nem lehet kérdés, ha Victor Vasarely a játszótársam!

A kiállítás 2010. március 28-ig volt megtekinthető a Szolnoki Galériában.

Libisch Károly további írásai a Pezsin

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• A világvége illemtana
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé
• A megtévesztés lélektana
• Magyar hanglemeztörténet

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése