Pesti Zsibongó

Címlap

SZÍN-tér

Kultur-dzsem

Zenés irodalomóra a Mûvészetek Palotájában

Írta: Libisch Károly

Az építész, zeneszerzõ, táncház-mozgalmár, zenetudós - vagyis Sebõ Ferenc

Március 13-án estefele József Attila költészete beköltözött a Fesztivál Színházba. Sebõ Ferenc „tanár úr" összegzésében - irodalmi és zenei példákkal, kortársi kritikákkal és visszaemlékezésekkel megerõsítve - olyan irodalom\népzeneórán vehettünk részt, ahol a költõ és a népzene viszonyával, illetve Sebõ Ferenc József Attila-megzenésítéseinek történetével is megismerkedhettünk.

A Repülj Páva népzenei tévévetélkedõtõl kezdõdõen országos ismertséget szerzett Sebõ Ferenc és zenekarai (kezdetben: Sebõ-Halmos duó) tevékenységének a népzene mellett elmaradhatatlan része volt a költészettel való kapcsolata. Nagy László, Szécsi Margit, Weöres Sándor és mások mellett: József Attila verseinek megzenésítése. Már a kollégiumi ágyon is. Aztán a Berek Katival közös – mára már történelmi távlatba került – József-Attila est, és (ma is friss) 1972-es lemezük, a Játszani is engedd... óta ismerhetjük Sebõ Ferenc alkotómunkájának e szegmensét. Kimondani is sok: 40 éves (!) pályáján a zenei és szakmai (tudományos) elismerést is meghozó táncházmozgalom elindításában és elterjesztésében játszott szerepének elsõdlegessége mellett olykor a versmegzenésítések kerültek elõtérbe.

És most, 2010-ben újra itt van egy József Attila-mûsor – a visszatekintés, az összegzés és a tudományos feldolgozás igényével. A Mûvészetek Palotájában a Hangzó Helikon lemezes könyvsorozatban megjelent József Attila-kötet zenei illusztrálását a könyvsorozat „fiókintézményeként" mûködõ Hangzó Helikon-estek koncertsorozat legutolsó eseményén élvezhettük. A már öt éve megjelent lemez középpontba-állítását annak idõtlensége teszi lehetõvé, hiszen a megzenésítések vagy maga a költõ sem vesztette el aktualitását. Még akkor sem, ha e költemények nem mindegyike számít a költõi életmû „leghúzósabb" darabjainak. De talán ez nem is baj, mert elég nehéz feladat olyan verseket zenével megtölteni, mint mondjuk a Levegõt, vagy A Dunánál stb. – azok költõiségének, mondandójának csorbulása nélkül. Bár voltak – és remélhetõleg lesznek is még – ezt megpróbáló eredményes kísérletek. A megzenésített versek alapproblémája, hogy a költészet egy merõben más mûfaj, amelynek a jelrendszere nem mindig házasítható össze úgy zenével, hogy a költészet ne sérüljön. A Sebõ-zenék általában azért jók, mert vagy a vers zeneiségét domborítják tovább, vagy pedig a – néhol zsenge – verset töltik meg hozzáadott tartalommal, azaz zenével.

József Attila a Sebõ együttes elõadásában, mint Hangzó Helikon

A Hangzó Helikon könyvsorozat ötödik darabjához mellékelt CD-n József Attila versei a Sebõ együttes elõadásában szólalnak meg

A mûsorból nincs értelme elemeket kiemelni, az így volt egész, ahogy hallottuk. Bár a Dudanóta (nyitódal) még a népzenét képviselte az esten, de az utána eljátszott Medvetánc, Ringató, Tiszta szívvel, Rejtelmek, Gyöngy, Klárisok, Tedd a kezed, A hetedik, Regõsének, Bánat, Harmatocska stb. már Sebõék elõadásában is klasszikusnak minõsül; értékükhöz, létjogosultságukhoz kétség sem férhet. Hangulatuk – különösen a kiegészítõ szöveggel együtt – olykor új élményeket adott a régrõl ismert számoknak is, és remélem, hogy nem csak nekem.

Sebõ olvasatában összefüggéseket hallhattunk József Attila zenei érdeklõdése és költészete kapcsolatáról, a versek eredetérõl; olykor kritikákat (a Füst Milán által írt zseniális munka számomra felfedezésként hatott), visszaemlékezéseket kortársaktól. Megismerhettük a költõ véleményét a népzenérõl; Bartók és Kodály mûvészetérõl; Arany János dalairól, költészetérõl; vagy a finn népi eposz, a Kalevala iránti, Kosztolányi Dezsõvel közös rajongásáról, és így tovább. A versek értéséhez (is) szükséges háttérinfomációkat kaptunk, hallottuk a költõ néhány barátnõje, szerelme visszaemlékezését, naplójegyzetét, történetüket a költõvel való kapcsolatukról stb.

Halmos Béla, Nagy Albert és Sebõ Ferenc

És persze sok-sok jó zenét a költõ szellemiségét kiegészítõ, körbejáró, illusztráló hangokból, hangokkal. Sebõ Ferenc (ének, tekerõlant, gitár) és társai: Halmos Béla (ének, hegedû, mélyhegedû), Barvich Iván (tárogató, kaval, pánsíp, dvojnica, tamburák), Perger László (tamburák, gitár) és Nagy Albert (ének, nagybõgõ) felejthetetlen esttel bizonyították a költõ elévülhetetlenségét, ugyanakkor emberi közelségbe hozva mindennapjait is.

Köszönjük a zenekarnak a ráadásokat, köztük az Én ki emberként címû dalt, melyet így két változatban, az Énekelt versek lemezen egykoron (1980-ban) megjelent bolgáros zenével is hallhattunk. Jó volt ez így!

Ami a hangosítást illeti, nem voltam teljesen elégedett. Olykor szétesett a hangzás, esetenként egyenetlen volt a megszólalás. Nyilván a sok hangszercsere sem segítette a hangmérnök munkáját. Bár a keverõpultnál viszonylag gyorsan korrigálták a hibákat, így is voltak „elveszett" másodpercek.