Pesti Zsibongó

2010. április 8. csütörtök, 21 órakor

Jim Hall - a műfaj nagy öregje

A nagyon-nagyon beavatottak, vagyis a jazz-gitárjáték legalaposabb ismerői, a legendás újítók között tartják számon Hall-t. A bebop gitárjáték (mely tudvalevőleg a mai modern jazz-, sőt rock-gitározásnak is az alapja) etalonja ő, akire nem véletlenül tekintenek az olyan szintén innovatív nagyágyúk egyik mesterükként, mint Pat Metheny, vagy John Scofield. Újító mivolta különösen blues-játékában érhető tetten, ahol a megszokott klisék nélkül képes megteremteni a tipikus blues-érzést.

Egyébként is utálja a kliséket. Miután 1965-ben megnősült (és végleg lemondott az italról), biztos állás után nézve egy népszerű tévé-show zenekarában kötött ki. „Három és fél évig maradtam. Ostoba zenét játszottunk. Akkor megesküdtem: Ha ennek vége, soha többé nem játszom egyetlen olyan hangot sem, amely nem jelent számomra valamit” – emlékezett vissza.

Ahogy az már lenni szokott, őt is egy korábbi újító indította el a pályáján – Charlie Christians, aki elektromos erősítőt alkalmazva kísérő hangszerből szóló hangszerré tette a gitárt. Jim Hall tizenhárom évesen hallotta őt először egy Benny Goodman-albumon, és ezzel megpecsételődött a sorsa. Valójában az óvatos újítók közé tartozik, aki egyesíti a jazz klasszikus és progresszív vonásait. Hall tulajdonképpen a diszkrét rafinéria mestere, akit hangszerelőként és zeneszerzőként is magasan jegyeznek.

Egyébként a fogadalmát is betartotta. A szólói nagyon változatosak, nem önti ránk a hangok zuhatagát, tud szünetet tartani, és számításba veszi a zenésztársait is. A jazzben gyakran visszatetsző magamutogatás helyett a muzsikusok kreatív együttműködésének a híve.

Hogy kikkel is játszott együtt? – a jazzisták ezt is kötelezően nyilván tartják. Nos az 1950-es, 1960-as években olyan jazz-óriások klasszikus felállású zenekarainak volt a tagja, mint Chico Hamilton, Ella Fitzgerald, Art Farmer, Sonny Rollins, Stan Getz, Paul Desmond, Jimmy Giuffre vagy Gerry Mulligan.

Gitárjátéka több „megkerülhetetlen” lemezfelvételen hallható. Így a zongora-gitár duójáték irányvonalának egyik meghatározójává váltak a Bill Evans-szal készített albumai. Jól összepasszoltak ők ketten a csendes, bensőséges, lírai játékban. Jim Hall nem a hangerővel hengerli le a hallgatót: „Azért használok erősítőt, hogy halkan játszhassak, hogy ne vesszenek el a hangszín finomságai.”

Legutóbbi lemezét, a 2008-as Hemispheres-t napjaink egyik legizgalmasabb, szürrealista gitárosával, Bill Frisel-lel készítette. Budapesti koncertjén ennek a lemeznek a ritmusszekciója, két ifjabb „Titán” kíséri: Scott Colley (nagybőgő) és Joey Baron (dob).

A Kovács Linda Quartet

Előzenekar (20 órakor):
Kovács Linda Quartet
Kovács Linda – ének
Fenyvesi Márton – gitár
Hock Ernő – nagybőgő
Sárvári Kovács Zsolt – dob
Vendégszólista:
Zana Zoltán – tenorszaxofon

A Kovács Linda Quartet zenéje mainstream jazzből táplálkozó modern jazz, melyben teret kap minden olyan zenei kísérletezés, amely műfajtól függetlenül, természetes módon illeszkedik elképzeléseikbe.

Az énekes és hangszeres improvizáció áll előtérben, ugyanakkor jól megszerkesztett, komponált zenéről beszélhetünk.

Miles Davis, John Coltrane hagyatéka mellett hatással van rájuk az amerikai avantgarde, a free jazz, valamint az európai, klasszikus zenei hagyományokon alapuló modern jazz. A repertoárt saját szerzemények és átdolgozások alkotják, a darabok szerzője Kovács Linda, szövegírója Király Martina és Lamm Dávid. 2009-ben jelent meg első lemezük Teach me silence címmel, melyen főleg saját szerzemények, illetve kortárs amerikai szerzők átdolgozásai szerepelnek.

Trafó - Kortárs Művészetek Háza
Budapest, IX. ker. Liliom u. 41.
Belépő: 3000 Ft (elővételben: 2500 Ft)

• Fény és árnyék - kritika a Jim Hall koncertről
• Modernzenei fesztivál
• Zenés irodalomóra
• Pezsi-film: Ochoa a Sportkastélyban
• Kepes András iskolái
• Republic - új Pezsi-film!
• Igaz bor
• Benkó Karácsonyi Mise
• Kelta zene, ír sztepp

Hozzászólások (0)

A hozzászólások megjelenítése / elrejtése

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése