Jelbeszéd |
Írta: Szádeczky-Kardoss Géza | |
Ahol leérek a hídról, valóban elfogy a sáv. A mellettem lévő kocsiban csinos szőke lány ül a volánnál, az ellenkező oldalra bámul. Biztos észrevett már, s most utálattal a hátát mutatja. Hátradőlök az ülésben, s várom, hogy felém forduljon... Bedugult a forgalom. Lépésben döcögnek a kocsik. Na már csak ez hiányzott! Most meg kitette az elakadásjelzőt, megállt, s a sofőr már mászik is kifelé a szállítólevéllel. Parkolóhely nincs, ezt a sávot fogja bedugítani, míg az árut behordja. – Hogy a jóó Isten áldjon meg mind a két kezével! Kár dühöngenem, azzal semmire sem megyek. Mindig az első gondolat az igaz, lám, az előbb már ráéreztem, hogy ki kellene kerülnöm. A Lánchídnál reménytelen a körforgalom. A budai rakpartra térek, de ott sem sokkal jobb. Na, talán mégis. Lassacskán araszolgatva, de haladok. Háromra otthon kell lennem, s én időben elindultam, hogy hazaérjek akkorra. Peregnek a percek, de a sor alig halad. A tiszteletes úr jön hozzám. Szívességet tesz nekem, nem lenne illendő, ha megvárakoztatnám. Az "ámítógépemet" fogja rendbe tenni, mert benyelt valami vírust. Ő is időre megy tovább. Lassan elérem a Petőfi hidat. Feljövök a rakpartról. Lámpa. Innentől talán már gyorsabb! Esik az eső. Ha május lenne, aranyat érne, de még csak március van. Mocsok egy idő! Sem dolgozni, sem kirándulni nem lehet. Ha nem volnának ennyien az úton, akkor sem mehetnék sokkal gyorsabban – vígasztalom magamat –, mert a felázott úton jóval hosszabb a fékút. Majd talán a hídon. Na végre! Rövid az örömöm. A túloldal ide látszik már, ott is áll a sor. A kocsik kettős oszlopban türelmesen várakoznak. A jobb szélső sáv üres. Aha, az a sáv el fog fogyni. Azért nem áll oda senki. A mellettem lévő kocsiban csinos szőke lány ül a volánnál, az ellenkező oldalra bámul. Biztos észrevett már, s most utálattal a hátát mutatja. Hátradőlök az ülésben, s várom, hogy felém forduljon. Amikor rám néz, hangtalanul kérdezem: Ő olvas az ajkamról, s int, hogy mehetek. Felemelt tenyérrel köszönöm meg a szívességét. Aztán valami mást gondolok. Tenyeremet az ajkamhoz emelem, majd nevetve átfújok hozzá egy puszit. Mindez a másodperc tört része alatt játszódik le. Megindult a sor, pár pillanatig még látjuk egymást, aztán elnyeli a forgalom... Cikkajánló
Szádeczky-Kardoss Géza a Pezsin
E-mailben elküldöm
Olvasta: 8262 Hozzászólások (0)
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...