Pesti Zsibongó

Címlap

ÉLET-tér

Eszem-iszom

Aranykönyves Júlia

Írta: Bogdán Éva

Beszélgetés Frank Júliával, a népszerû gasztronómusnõvel

Rengeteg szakácskönyv van ma a piacon, és az internetre is naponta tucatjával töltik fel a recepteket. A bõség zavarában talán a legbiztosabb támpontot Frank Júlia neve jelenti. Akik ismerjük a könyveit, sok-sok kedvenc ételünket köszönhetjük Magyarország legszorgalmasabb gasztronómusnõjének. Sõt most már nemcsak a legtöbb megjelent szakácskönyv fûzõdik a nevéhez, hanem a legnépszerûbb is. A Libri könyvkiadó által meghirdetett internetes szavazáson a közönség Frank Júlia négyezer receptet tartalmazó Óriás szakácskönyvét választotta az elmúlt tíz év legjobb könyvének az ínyesmesterség kategóriájában. A második helyen Horváth Ilona nemzedékek óta használt és 2006-ban újra kiadott Szakácskönyve végzett.

Sosem felejtem el azt az izgalmat, amikor a kolléganõmmel ebédidõben elnyargaltunk a Mezõgazdasági Könyvkiadó közeli boltjába. Mutatok valamit – mondta Júlia (mert õ volt a kolléganõ). És némi keresgélés után az egyik polcról leemelt egy könyvet, amelynek õ volt a szerzõje. Talán maga sem hitte el, hogy az a könyv tényleg ott lesz.

Nemcsak a fõzést lehet megtanulni tõle...

Nekünk viszont, akik egy szobában dolgoztunk vele, és fogalmunk sem volt róla, hogy Júlia szakácskönyvet ír, tényleg óriási volt a meglepõdésünk. Pedig jó párszor kaptunk kóstolót a szakácsmûvészetébõl. A munkahelyi névnapokat, karácsonyokat mindig megízesítették Júlia különleges, finom falatkái. De mi leginkább azt vártuk tõle, hogy énekeljen, mert gyönyörû alt hangja volt. Valaha operaénekesnõnek készült, amiben a családi tragédiái megakadályozták. Mégis mûvész lett belõle.

Az a kreativitás, ahogyan õ az élelmiszereket használja és kombinálja, vagy ahogyan a sosemvolt ételeket megalkotja, már régesrég a hazai konyhamûvészet koronázatlan királynõjévé tette. Eddig. Mert most az Aranykönyv-díjjal a koronát is megkapta az olvasóktól. A júniusi Könyvhéten a Corvina standjánál találkoztam vele, tulajdonképpen váratlanul, mivel több mint húsz éve már csak távolról figyelem Frank Júlia megérdemelten sikeres pályafutását.

Ez a díj szép elismerése nemcsak az Óriás szakácskönyvednek, hanem az eddigi munkásságodnak is. Hány éve is írod a szakácskönyveket? Segített valamit, hogy elõtte évekig kiadói munkát végeztél?

Az elsõ könyv - az 1982-es Disznótorban. Egy hosszú ideig tartó, tapasztalatszerzõ országjárás eredménye

1982-ben jelent meg az elsõ könyvem Disznótorban címmel, azóta folyamatosan írok. Most jelent meg a nyolcvankettedik. Természetesen sokat segített, hogy kiadói munkát végeztem, hiszen jómagam általában meg is szerkesztem a kéziratomat. Persze én sem vagyok mindentudó, egy külsõ szem jobban észreveszi a hibát.

Ennyi könyv és egy ilyen átfogó enciklopédia után maradt-e még valami, amit meg szeretnél írni?

Természetesen nem érzem úgy, hogy befejeztem volna a munkát. Mindig vannak új ötleteim, különösen akkor, ha meglátok valami nem szokásos nyersanyagot. Akkor rögtön elkezdek kísérletezni. Vagy a hagyományos ízeket átváltom valami egészen újszerûre. Ezekbõl születnek azután a receptek, majd a könyvek, és remélem, hogy még lesz néhány.

Lekörözted Horváth Ilonát. Mit jelentett számodra az õ szakácskönyve? Gondolom, te is rajta nevelkedtél. Vagy nem?

Valóban, én is Horváth Ilona szakácskönyvébõl tanultam meg fõzni, nagyon szerettem azt a könyvet, remekül használható. Mi tagadás, nagyon jó érzés volt, amikor kiderült, hogy megelõztem. Már régen nem volt a kezemben a könyve, de most ismét beleolvastam.

A 2010-ben Aranykönyv-díjas lett Óriás szakácsköny - Frank Júlia enciklopedikus remeke

Az 55. könyv, az Óriás szakácskönyv kezdõknek és haladóknak - négyezer megfõzött és kipróbált recept, megszámlálhatatlan fõzési és háztartásvezetési jó tanács

Abban is hasonlók vagytok, hogy nem csak fõztök, hanem háziasszonyokat is képeztek. Szerinted ma milyen a jó háziasszony, vagy már az elnevezés is elavult?

Én úgy gondolom, hogy nem képzek senkit, hanem tanácsot adok. És nem csupán a háziasszonyoknak, hanem a „háziembereknek" is, hiszen manapság már a férfiak is szívesen fõznek, ha nem is rendszeresen, de sokszor. Különösen akkor, ha a társaságuk elõtt villogni szeretnének. Divat lett a fõzés, a bográcsozás, a grillezés, egyáltalán az otthoni fehér asztal. Szerencsére!

Mit tanácsolsz a fiatal nõknek, mire koncentráljanak?

Azt tanácsolom minden fiatalnak, hogy tanuljon meg alapfokon fõzni, mert sohasem tudhatja, hogy az élet hová sodorja. Az a jó, ha önálló, ha nem kényszerül vendéglõben étkezni, képes magát ellátni mindenféle körülmények között. Aki pedig igazán szeret enni, úgyis meg akar tanulni fõzni.

Egyébként sem árt, ha az ember – legyen az fiatal vagy kevésbé fiatal – tudja, hogy mit eszik, és megválogathatja a felhasznált élelmiszereket. Minél igényesebb valaki, annál nemesebb nyersanyagot használ, és a gyárilag készített ételeket igyekszik mellõzni. Én magam sohasem veszek ilyesmiket, mert tele vannak tartósítószerekkel, festékkel, aromával és olyan kémiai szerekkel, amelyeket a szervezetünk nem képes lebontani, szóval nagyon egészségtelenek. Ezért inkább mindent magam készítek. Nem is beszélve arról, hogy a piacon megvásárolt nyersanyag sokkal olcsóbb a feldolgozottnál. Igaz, hogy idõigényes a munka, de azt gondolom, hogy valamit valamiért!
A tanácsom a fiatalok számára: legyenek igényesek az élet minden területén, így a táplálkozásukban is.

A szakember megszívlelendõ gondolataihoz már csak annyit tennék hozzá, hogy olvassatok Frank Júliát, és legyetek bátrak és kreatívak a konyhában! Én ezt tanultam meg egykori kolléganõmtõl – és rengeteg sikert zsebeltem be vele életem során a családi és a baráti körömben is.