Tisztelem a testemet |
Írta: Bogdán Éva | |
Beszélgetés Udvaros Dorottyával
Jól állnak neki az okos nők. De a Nemzetiben a frissen bemutatott Három nővér Olgájaként négy felvonáson keresztül az állóképességét is bizonyítja. Mivel egy színésznőnek a teste a munkaeszköze, így Udvaros Dorottyát sem csupán a hírneve miatt kérték fel rá, hogy az élsportolók mellett az Óbudai Egészségolimpia „arca” legyen. A szakmai kompetencia vagy inkább a lokálpatriotizmusa vezette ide? – Mindkettő. 1992 óta élek Óbudán, és imádok itt lakni. Azért is kések el reggel a próbákról, mert a tájat bámulom a konyhaablakból, és megfeledkezem róla, hogy hány óra van. Én, aki a Nemzeti Színházban töltöm a napjaimat és az éjszakáimat, nagyon kevés dolgot tudok a lakóhelyemért tenni. Mondjuk, nem szemetelek, meg figyelek arra, hogy ne csak a kerítésem mögött legyen rend, hanem előtte is, az utcafronton. De ennek a felkérésnek nagyon megörültem, mert rendkívül fontosnak tartom mindazt, amiről az Egészségolimpia szól. Színésznőként Dorottya rendszerint élettel-energiával, sőt jó adag turbulenciával tölti fel az előadásokat. Honnan ez az energia? – kérdezem, és szerencsére nem hárít el azzal, hogy az egészet a génekre fogja. – Egyszerűen az lebeg a szemem előtt, hogy nemcsak tetszeni akarok, meg csinos lenni, hanem én tisztelem a testemet. És ha használni akarom, akkor meg kell adnom, ami jár neki. Ha nem szeretném az életem utolsó évtizedeit fájdalmak közepette eltölteni, és amennyire elvárja tőlem az élet, aktív is akarok lenni, tehát akár mint nagymama vagy nyugdíjas, akkor ez mindennapi foglalkozást jelent. Nem úgy van, hogy egyik nap fogyózunk, mert belenéztünk a tükörbe, és észre vettük, hogy van rajtunk pár fölös kiló. Aztán ha ezt gyorsan lefogyóztuk, akkor mintha mi sem történt volna, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem. Az élet része a mindennapi mozgás. Az ember adja meg a testének, meg az izomzatának, ami jár neki. Tudatosan mozog, vagy csak pörgősebb az élete? Sportol is? – Persze, világéletemben sportoltam. Sokféle sportot űztem – kézilabdáztam, kosárlabdáztam, szertornáztam, balettozni jártam. Most is abszolút tudatosan mozgok, futok, edzőterembe járok. Tudom azt is, hogy mit ehetek, hogy úgy tudjak működni és koncentrálni, ahogy megkívánja a munkám. A rapszodikus időbeosztása mellett mikor jut erre ideje? – Nem könnyű, de csak elhatározás kérdése, hogy van-e a délutánomban egy fél óra, amit mozgással töltök. Általában kimegyek futni a vizslámmal. Óbuda erre különösen alkalmas. – Így van. Olyan futópálya van fölöttem tíz percre, mint az álom. El lehet futni a Szépvölgy végétől Solymárig. És olyan gyönyörű a táj, hogy az valami döbbenetes. De nemcsak fent. Óbudán rengeteg hely van arra, hogy mozogjon az ember. Van egy szomszédnőm, aki pedagógus. Mindennap délután félórát, egy órát azzal tölt, hogy lemegy a hegyoldalon, és visszasétál, szinte mindennap megteszi. Én ha másra nincs lehetőségem, akkor elmegyek egy konditerembe, ott addig dolgozom, míg szakad rólam a víz. Szóval biztos nem azért megyek, hogy a vadonatúj szerkómat megmutassam a többieknek. Nagyon sok ember azt gondolja, hogy ha már kicsit zihálva veszi a levegőt, abból gond lehet. Én meg azt gondolom (és ezt minden sportoló alátámaszthatja), hogy amikor úgy érzem, elég kéne, hogy legyen, akkor kell még kétszer megcsinálni a gyakorlatot. Ez mindennel így van, a szellemi munkával és a fizikai munkával is. Mi történik ott, azon a ponton? – Nem tudom, de ott van valami. Akkor kerülök abba a felkészültségi állapotba, hogy ha még egyszer megcsinálom azt a mozdulatot, vagy még egyszer átveszem a szövegemet, na az lesz, ami igazán beépül, ami átformál, attól függően, hogy épp mit csinálok. Ez szerintem nagyon fontos, alapvető kérdés. De volt egy kiruccanás a táncba. Ott mi történt? A Szombat esti láz című tévés táncverseny harmadik szériájának győztese az én szememben egyértelműen Udvaros Dorottya volt. Az előadóművészi képességeit itt olyan ritmusérzékkel és mozgáskultúrával kombinálta, amellyel jócskán lekörözte a fele annyi idős vetélytársnőit. Na de ezt az intenzív mozgást azért már nem mindenkinek lehet ajánlani...
– Nem hát! Ez olyan volt, mint mikor versenyre készül egy sportoló. Egy négyhónapos intenzív kurzus volt, amelyen meg kellett tanulni sztenderd táncokat és latin táncokat, éjjel-nappal ezt gyakoroltuk. Egyszer a partnerem, aki pedig versenytáncos, rosszul lett, annyira elfáradt. Hozzáteszem, hogy rengeteget várt rám, mert próbáltam a színházban, és ő ott ült a balett-teremben, én meg minden szabad félórámban elrohantam hozzá próbálni. Ez mondjuk tényleg sok, ha egy versenyre készül az ember. De ez sem úgy megy, hogy egyszer csak nekiállok és tíz órát gyakorolok, hanem az ember előtte felkészíti a testét arra, hogy meg tudja csinálni. Nagyon szeretem azokat a feladatokat, amelyek úgy tűnnek, hogy nem is fogom tudni megcsinálni őket. Ezek engem inspirálnak. Ilyenkor mindent mozgósítok, és összetöröm magam. És ami még nagyon fontos, az, hogy egyáltalán nem sajnálom magam. Tehát ha fáj, akkor még nem hagyom abba. Nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele, hogy vannak korlátok, amelyeken túl már nem megy tovább az ember. De ha fáj kicsit, azért még nem adom fel. Mindig ilyen erős akaratú volt, vagy ilyen lett? Az az érzésem, hogy ezt édesapámtól örököltem. Édesanyám pont a fordítottja volt, az élete utolsó tíz évét fotelban ülve töltötte, és gyógyszereket szedett. Azt gondolta, hogy a tablettákkal mindenre van megoldás. Én meg azt gondolom, hogy az orvostudomány csak kiegészíthet valamit, amit én magam akarok. Szóval csak hagyni magam, hogy gyógyítsatok meg, és semmit sem tenni, az nekem nem elég. Volt két példa előttem. Az apám, aki odafigyelt magára, és most, 85 évesen még mindig úszik a Lukácsban, télen is a nyitott medencében, és az édesanyám, aki a másik véglet. De kitől örökölte a humorát? – Ez a kérdés már bennem reked, pedig egyértelműnek látom, hogy Udvaros Dorottya vitalitásának egyik forrása a jó kedélye és a humorérzéke lehet.
Beszélgetésünk végeztével a művésznő mint öntudatos óbudai honpolgár végigjárja az Árpád Gimnáziumba települt szűrővizsgálatokat, majd kimegy az udvaron felállított sátor színpadára. Az esős szeptembervégi vasárnapon elmagyarázza a sátor alá menekült óbudaiaknak, hogy miért fontos időben orvoshoz fordulni, és megmutatja, hogy milyen jót tesz a fenékizmoknak egy jó kis hegyoldali kapaszkodó. A hangjában végig ott bujkál az a dorottyás önirónia, amely az első pillanattól fogva összetéveszthetetlenné tette őt a színi világban. Emlékszem egy vizsgaelőadásra az Ódry Színpadon a hetvenes évek végéről. Talán valamelyik Molnár-darab volt, de melyik? A sztorira már nem emlékszem, de a kezdő Udvaros Dorottyára igen. Olyannyira, hogy két nappal később a metrón már felismertem smink nélkül is. Hamvasan fiatal volt a fehér blúzában meg a kék farmerjában. A színpadon viszont valahogy idősebbnek és rutinosabbnak látszott az évfolyamtársainál, és már akkor azzal a laza iróniával brillírozott közöttük, mint kerek harminc évvel később a Warrenné szerepében. Csak most mintha visszafiatalodott volna. Alighanem ugyanezt gondolják a nézők a Madách Színház aktuális sikerdarabja, a Diploma előtt láttán is, amikor Dorottya (mint Mrs. Robinson) belép a színpadra, és valósággal felforr a levegő. Minden további nélkül elhisszük, hogy ez az unatkozó szépasszony simán elcsábítja azt a zöldfülű Benjámin gyereket. Tényleg erre is képes az akarat? Képes megállítani az időt? Cikkajánló
Pezsi filmek Támogatom a Pezsit...»
E-mailben elküldöm
Olvasta: 15004 Hozzászólások (4)
...
Írta: brain, 2010.10.16. 13:59
a Diploma elött király volt, én is tiszteltetem az Udvaros Dorottya testét,ha meg nem sértem, jol tartja magát . mondjuk5 méterröl nézve simán letagadhatja azt a 30 évet ;))
ragya
Írta: baliko, 2010.10.16. 20:15
A nő olyan mintha csúnya lenne, de valójában meg kell mondanom. eszméletlen jó nő, úgy látszik ez a sportosság is kijön, na meg amit mindig mondanak: a szépség belülről fakad. Amúgy megsúgom, láttam a színésznőt fiatalon egész közelről: a helyzet ua volt, nem tökéletes szépség, de mégis bombasztikus. Én bírom ez a lényeg. Volt egyépként a Müller péter TV műsorában, ott is kiderült miylen jól gondolkodó és penge, sok természetellenes csinált színésznő van, de UD valódi ember és nő...
szülés
Írta: rubik69, 2010.10.28. 18:20
az Udvaros Dorottya tisztelje csak a saját testét és ne ártsa bele magát az egészségügybe (a többi színésznövel együtt akikkel most a Tháliában tiltakoztak). ha ugy van ahogy mondta ,és egy kis fájással is orvoshoz megy akkor egy szülés mégis csak nagyobb fájás , a gyerekröl nem beszéve akit az otthon szülö anyja meg sem kérdez. talán egyik gyerek se akar oxigénhiány miatt agyhibásan világra jönni , ja és a védöoltás is kötelezö , nem izlés dolga...
... Írta: Tremendous, 2010.10.31. 23:24
Én is tisztelem UD testét, bár még nem találkottam vele testközelben... Csak a magyar egészségügy is ennyire tisztelné a testemet. Jószerivel egy orvos már rád sem néz csak a monitoron könyvel az OEP-nek és otthon a printből még azt is kihámozhatod, hogy bár szinte köszönő viszonyban sem álltatok mégis átestél röpke másfél perc alatt úgy 6-9 kimerítő és költséges vizsgálaton, ekkor elkezded magad jobban érezni és nagyon-nagyon tisztelni a tested nehogy mégegyszer be kelljen tenned a lábad hozzájuk
Szólj hozzá Te is!
|
< Előző cikk | Következő cikk > |
---|
Blogger kameránk szemüvegén keresztül >>
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Mozi-cikkek filmjeinkről...
Télvégi saláták |
Aranykönyves Júlia |
A nagypénteki hal |
Illemhely-TUDOMÁNY |
Az Állami lakótelep |
Búcsú Laci bácsitól |
Szolnokon is "Kész a leltár" |
Az Állami lakótelep |
Ajánlott böngészőnk
Kattints a képre!
A leggyorsabb és
legbiztonságosabb böngésző.
Magyarul beszél és ingyenes.
Ráadásul mindent látni fogsz...
Töltsd le és installáld
pillanatok alatt!
Pezsi blogger kamera >>
Pezsi Tipp!
Egy már nyitott kártya mellett, a balra és jobbra mutató billentyű-nyilakkal közvetlenül is lépegethetsz a filmek között, illetve egyszerre több filmkártyát is kinyithatsz, azokat tologatva elrendezheted. A lejátszás kezeléséhez vidd az egeret a film fölé...
Aki hallja adja át!
Pesti László, a Népliget örökös főkertésze és - ebben az első sorozatban állandó szerzőtársaként - Tarjányi Ferenc eredeti írásainak első sorozatát nyújtjuk át olvasóinknak. Az írások a "Pesti kertek" rovat szerves részei, melyeket Laci bácsi kérésének eleget téve teszünk közkinccsé. A cikkek és a kapcsolódó, Laci bácsi által rajzolt helyszínrajzok a fenti képek bármelyikére kattintva elérhetők. Az egérrel a képek fölé navigálva a cikkek, térképek címe is megjelenik ("alt tag"). A fenti állományt folyamatosan bővítve tesszük közzé, de az első sorozat teljes anyaga, összesen 13 írás, >> Varga E. Árpád-nak köszönhetően már elérhető a KIA Ökológiai Könyvtár >> honlapján...