Pesti Zsibongó

Valamikor gyufacimkéket és papírszalvétát gyűjtöttünk. A lányok papírbabákat öltöztettek papírruhába, a fiúk meg gombfocival játszottak, és élvezték. Nem volt még Barbie, csocsó se nagyon, a játékkonzolról már nem is beszélve. Viszont mindig volt elegendő víz a Balatonban, és a legtöbben majdnem minden nyáron meg is fürödhettünk benne.

Igaz, hogy a nyaralás körülményei meglehetősen szerények voltak. Még akkor is, ha valamilyen vállalati, szövetkezeti vagy tanácsi gyermeküdülő kőépületében nyerhettünk elhelyezést. Cudarabb idők jártak az úttörőtáborok lakóira, akik „mackóban” (vagyis tréningruhában) aludtak a katonai sátrakban, amelyeket nagyobb viharok idején úgy elárasztott a víz, hogy le sem lehetett lépni a puszta földre állított vaságyakról. De mégis le kellett, mert reggel sorakozó, zászlófelvonás, vigyázzállás. Éjjel meg őrségbe kellett menni, kétórás váltásban. Eleinte borzasztóan féltünk, de nem árultuk el, aztán megszoktuk, és ma a legszebb gyerekkori emlékeink között őrizzük ezeket a nyarakat.

ÉLETRE SZÓLÓ ÉLMÉNY

Tábori előadásra készülve...

Kiöregedvén az úttörőkorból még egy esélyünk volt átélni a tábori romantikát – valamelyik építőtáborban. Mi már nem a Hanságot csapoltuk le, nem építettünk sem utat, sem várost. Nem hinném, hogy a hatvanas évek végén bármiféle „népgazdasági hasznot” hoztunk volna. Ha csak azt nem, hogy mi magunk épültünk valamelyest azokban a táborokban.

Amikor a rekkenő hőségben négykézláb másztuk végig a „világvégi” borsóföldet az elhullott szemeket szedegetve, amikor lajtoskocsiból ittuk a vizet és legyes-zsíros kenyeret ettünk ebédre, akkor önkéntelenül alázatot, önfegyelmet tanultunk. És a világtól elzárva azt is megtanultuk, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ma talán úgy mondanánk, hogy „csapatépítő tréningen” voltunk, célszerűen extrém körülmények között.

MAI TÁBOROK

Az ember, főleg ha fiatal, közösségre vágyik. Táborokban ma sincs hiány, sőt a választék egyenesen zavarbaejtő. Gólyatábor, edzőtábor, sporttábor, képzőművészeti, nyelvi, zenei, színjátszó-, tánc-, természetjáró, honismereti, kézművestábor stb. stb.

Körtánc a zánkai Úttörővárosban

Az árak nem annyira a szálláshely vagy a koszt minőségétől, mint inkább a felkínált programoktól függenek.

Van, ahol napi hatezerért alhatunk sátorban, nád- vagy kukoricaszárkunyhóban, illetve a szabad ég alatt. Ennek fejében a táborozók maguk építhetik meg a kunyhójukat, sőt függőhídat húzhatnak a patak fölé, megtanulhatnak gyufa nélkül tüzet gyújtani, aztán még számháborúzhatnak is – akárcsak a régi jó úttörő- vagy cserkésztáborokban.

De találhatnak kalandtábort fele ennyiért is a Duna partján, lakatlan szigettel és egy olyan környékkel, amelyet szintén átalakíthatnak, miközben az erdei, vízi és hegyvidéki túlélés alapjait is megismerik.

A hagyományőrző regöscserkész-táborba meg már csak napi kétezer forint a beugró, amelynek fejében eleve fedél van az ember feje felett, és az égvilágon mindenféle népi foglalkozással és szórakozással is meg lehet ismerkedni.

Az úttörőtábori nosztalgia sem múlik: a tavalyi óriási sikerre való tekintettel idén júliusban is dobpergés hallatszott az egykori zánkai úttörőváros helyszínén. A második BalaTone fesztivál ötnapos programja a tavalyinál is gazdagabb, más kérdés, hogy a sörözők és a fesztiválsátrak mennyire képesek felidézni a közös táborozások élményét.

Lehetséges, hogy a hely szelleme a lényeg? Ahogy a Zánka környéki Ság-puszta is az úttörővárossal együtt őrzi a negyvenes évek cserkésztáborainak, meg az ötvenes évek ifjúsági táborainak szellemét is.

lyen „szellemes” hely a pestszentlőrinci Bókay-kert is. Az egykori úttörőtábor évtizedeken át a nagy számháborúk, a különféle szakkörök, a szavalóversenyek és egyéb versengések állandó helyszíne volt. Ma nyaranta az iskolások napközis tábora van benne. Akiknek nem telik nyaralásra, akár az egész szünidőt ebben a táborban tölthetik.

De ez egy nyitott hely: az esti táborzárás után és a hétvégeken a környék apraja-nagyja besétálhat az árnyas fák alá, a játszó- és sportterekre. A június 21-i erdőtakarítás után is itt gyújtottak szalonnasütéssel egybekötött tábortüzet a szentivánéji erdőünnepen. És pár órára még a vadidegenek is valamilyen közösség tagjának érezték magukat. A hely szelleme vagy a tűz mágiája? Lehet, hogy a tizenhét éves József Attila tudta a megoldást?

• Kepes iskolái
• Park a kertek között: A Bókay
• Demjén 2009
• Kalandpálya Pestlőrincen
• Gyereknek gyerekek közt a helye
• KádÁRKÁDIA

Támogatom a Pezsit...»
• Igaz bor
• Színház a csillagok alatt
• Egy nyári este a 19. század végi villatelepen
• Az agancs

Hozzászólások (3)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése