Pesti Zsibongó

A kötet borítója

Mivel Simon már 25 éve adja ki különféle összefoglaló és részdiszkográfiáit, csak idő kérdésének tűnt számomra, hogy mikor rukkol elő a kiadványokat előállító ipari egységek (azaz hanglemezgyárak) ismertetésével, történetével; vagy valami hasonlóval. Most e legutóbbi körbe sorolható könyvéről, a Magyar hanglemeztörténet-ről ejtenék néhány szót.

A könyv 2008-as kiadási évszáma nem véletlen, hiszen 2008-ban volt százéves az önálló magyar hanglemezgyártás. Hogy ez esetben mit jelent az önálló, mi a magyar, vagy a hanglemez? E kérdésekre korrektül megkaphatjuk a választ a vékony kiadvány elején vagy a későbbi fejezetek megfelelő soraiban. (Bár itt mindjárt érzek némi következetlenséget is: amellett, hogy a technikai, gyártástechnológiai alapismereteket összefoglaltan, címszavak-szerinti bontással olvastam volna, a kiadványból nem tudtam meg igazából, hogy mi is az a „gázlemez”, és miért nevezték annak. Pedig a szerző megemlíti!) Ugyanígy van egy kis hiányérzetem a mikrobarázdás technológia, illetve a tulajdonképpeni mikrobarázda bemutatásánál is.

Simon a történeti sorrenden – főleg a kezdetek leírásakor – sokszor csapong, ugrál. Nyilvánvaló, hogy ez a gondolatainak, véleményének a kifejtéséhez és megértéséhez olykor elfogadható lenne. Olvasóként viszont jobban szeretem, ha az adott tények és párhuzamok világosan látszanak. Ez az elvárt sorrendiség aztán a II. világháború utáni történetnél helyreáll: az adott, központosított (és egyke) hanglemezgyár történetében nincs értelme a más cégekkel való összehasonlításnak. Amúgy pedig ez a könyv legjobb része. Nincsenek információs hiányok, lyukak a dokumentálásban (mint a II. világháború előtti időkben, melyeknek a dokumentumai részben megsemmisültek a harcokban). Megjegyzem, hogy Simon Géza Gábor egy ideig munkatársként is megélte és így belülről is láthatta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat működését. Mint diszkográfus persze itt is keresi a kákán a csomót – és sokszor jogosan. Én viszont a vállalat felvételi számrendszerének dicsérő, majd elmarasztaló kritikáját szívesebben olvastam volna egymás mellett, mintsem három oldal különbséggel.

A könyv utolsó részénél, a mai kiadói helyzet ismertetésekor, feltétlenül ki kell emelnem annak hibáit is. Már az is gáz, hogy a szerző csak a MAHASZ – azaz: Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége – tagjaival foglalkozik a kiadók ismertetésekor. De a nem MAHASZ-tagoknak 1-2 lemezes törpévé való leminősítése szakmai melléfogás volt. Mert például a Trottel Records ugyan nem ad ki dzsezt (jazzt), továbbá nem tagja a szövetségnek (szándékosan: a Trottel „az a zsiráf, amelyik nem bólogat” – utalás a MAHASZ-címke bólogató zsiráfjára), de ma is létezik, és kiadványainak a száma durván a háromszorosa a könyvben kiemelten is említett Gramy Records-nak. És akkor még nem beszéltünk a méltatlanul elfeledett(!?) Bahia-ról. Már bocsánat, Simon úr, de ez a két meg sem említett cég a maga majd 200 kiadványával eléggé jelentős tényezőt képvisel a magyar piacon. S ez csak egy – ebben a témában laikus – firkász észrevétele.

Még egy apróság, amit nem tudok kikerülni. Minden könyvet a borító címoldalával lehet eladni. Ezért megértem a grafikust, aki a sugárlemez mellett felhasználta egy régi, normálbarázdás lemez fényképét is. De ha már egy hanglemezekkel kapcsolatos kiadványhoz készítek címlapot, akkor nem célszerű hamis méretarányt alkalmazni; azaz a 12 cm-es CD-t ugyanakkorára méretezni, mint a 25 cm-es normállemezt. Ez egy grafikai vagy művészeti kiadványhoz elmenne, de a hanglemeztörténetnél zavaróan félrevezető.

Említett hibái ellenére Simon Géza Gábor könyve érdekes, izgalmas olvasmány, melyből a kultúrtörténeti megfeleléseken kívül vázlatos korrajzot, történelmi alapismereteket is kaphatunk. Bízzunk benne, hogy a szerző szorgalmas kutatómunkájának más eredménye is a köz elé kerülhet. Mert csak gazdagodhatunk általa.

A 156 oldalas könyvet név- és cégmutató, műjegyzék, bibliográfia és színes képillusztráció zárja. Alapinformációkkal, eredeti kutatási eredményekkel az elmélyülést vagy a tudományos feldolgozásokat kedvelők nem kis örömére.

[Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2008.]

A kötet szerzője

• Kari blogja >>

• Szanturral a Trafóban
• Búcsú
• A háromdiplomás postás
• Csak a pörkölttel nyúltam mellé

Könyvek a Pezsin

• A bor csodája
• ÉRTETEK
• Bókay Árpád memoárja
• Frank Júlia Óriás szakácskönyve
• Az egészségolimpia szakácskönyve
• A világvége illemtana
• A megtévesztés lélektana

Hozzászólások (0)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése