Pesti Zsibongó

Április 30-án a jégtáncosok világversenyével ért véget a japán katasztrófák miatt egy hónappal elhúzódott 2010/2011-es műkorcsolyaszezon. Tokió helyett Moszkva adott otthont a világbajnokságnak - mindössze három hetes felkészülés után. Az orosz házigazdáknak ezúttal nem jutott aranyérem, mégis elégedettnek tűntek. A német színekben futó Aljona Savchenko és Robin Szolkowy viszont már a harmadik világbajnoki címét szerezte meg páros korcsolyázásban, míg a japán Ando Miki női egyéniben másodszor győzedelmeskedett. A férfiak között a kanadai Patrick Channek első ízben sikerült világbajnoki aranyat szereznie, ahogyan az amerikai Meryl Davis / Charlie White jégtánckettős is először lett világbajnok.

Hosszúnak tűnt ez a világbajnokság önmagában is. Már húsvétkor elkezdődött, és az újonnan bevezetett előfutamok telezsúfolták a hét elejét. Aztán az igazi világverseny valahogy összetorlódott, olyannyira, hogy egy napon két-két döntőt is tartottak. Szokatlan volt az is, hogy nem a párosok, hanem a férfi egyéni műkorcsolyázók kapták az első érmeket. És végül a vasárnap déli Gála! Ilyen sem volt még, hogy majális helyett korcsolyát nézzünk. Erről nem a rendezők tehettek, arról viszont igen, hogy a gálát pont akkor kezdték, amikor a keresztények éppen Rómára figyeltek, ahol a Vatikánban II. János Pál boldoggá avatása zajlott. A nézők, ha akarták érthették is amint bizonyos versenyzők ezen a bizonyos déli órán, ha nem is tüntetőleg, de keresztet vetettek... Amúgy az orosz rendezésről csak a legjobbakat lehet mondani, rövid idő alatt, professzionális, ISU-minőségű rendezvényt hoztak szó szerint tető alá.

Miután a világ nagyobbik fele csak tévéből követhette az eseményeket, így szót kell ejteni a képernyőn átjött Vb-minőségről is. Az aréna a körbefutó reklámpalánkjával és színes nézőterével néha kicsit eljelentéktelenítette magát a korcsolyázást, a közvetítésekben túl kakofon és "színgazdag" volt a háttér. A korábbi korcsolya közvetítésekben megszokott perspektívák is itt valahogy összezsugorodtak, néha a táncoknak a képernyőn nem volt tere, a pálya kisebbnek tűnt, mint amilyen az valójában volt, a képváltások rossz dramaturgiája, na meg a néha már elviselhetetlen szakkommentárok pedig már csak hab volt ehhez a tortán.

Ugyanakkor voltak nagyon megható pillanatai is ennek a VB-nek. A Megasport Aréna nézőterén szokatlanul sok japán zászlót és együttérzést kifejező, illetve azt megköszönő transzparenst láthattunk, de a megnyitó és a zárórendezvény középpontjában is Japán, illetve a japán sportolók álltak, akiket, mint látni fogjuk, néha még az ág is húzta...

• A férfiak versenye
• A párosok versenye
• A nők versenye
• A jégtáncosok versenye
• Eredménytábla kategóriánként >>

• Műkorcsolya-VB 2011 >> Tokiótól Moszkváig

A férfiak versenye nagyrészt már a rövid program során eldőlt, hiszen a kanadai Patrick Chan szinte behozhatatlan, tizenkét pontos előnyre tett szert. Ugyanezt a programot – a Take Five című híres modern dzsessz-darab zenéjére – ugyanezen a moszkvai pályán novemberben már bemutatta, azzal a különbséggel, hogy akkor a tripla Axelben bukott, most viszont nem. De a lényeg a négyfordulatos toeloop + tripla toeloop kombinációja volt, amelyre még pluszpontokat is kapott. Ezek után a mindössze húszéves kanadai bajnok beérhette volna egy biztonsági kűrrel is, de ő sportszerűen bizonyítani akart. Az Operaház fantomjának kifejező interpretációját egymás után két négyfordulatos toelooppal kezdte, amire még öt tisztán kivitelezett triplát tett rá, és csupán a tripla Axelja nem volt tökéletes. A pontszámai annál inkább. A rövid programban (93,01), a szabadban (187,96) és az összesítésben (208,98) egyaránt rekordszámokat könyvelhetett el, megdöntve ezzel Jevgenyij Plusenko, illetve Takahashi Daisuke eddigi „világrekordjait”. Természetesen a bírák által megítélt sportágakban csak szenzációértéke van a rekord kifejezésnek. Mert ahol sebességet, időt, magasságot vagy távolságot mérnek, ott valóban születhetnek világrekordok, de ki hallott például tornász, szinkronúszó vagy műugró világrekorderekről? Ez persze nem csökkenti a kínai származású torontói fiatalember sikerét, aki a legutóbbi két világbajnokságon szerzett ezüstérme után megérdemelten lett világbajnok. Leküzdötte eddigi hibáit, kijavította a testtartását, a légzését, és végre megtanult biztonságosan kivitelezni egy ma már kötelező négyfordulatos ugrást.

Gacsinszkij a bronzorzó...

A harmadik hely pedig egy abszolút újoncnak jutott: a 17 éves orosz Artur Gacsinszkij élete első felnőtt világbajnokságán egy technikailag nehéz kűrt meggyőző előadással kombinálva orozta el a bronzérmet az esélyesek elől. Talán egyelőre még túlságosan is látszik az igyekezet, hogy minden áron második Plusenkót faragjanak belőle (még az edzője is ugyanaz az Alekszej Miskin), mindenesetre újra esélyessé tette az oroszokat a férfi műkorcsolyázásban – nem utolsó sorban a Szocsiban rendezendő 2014-es téli olimpiára gondolva. Akár visszatér Plusenko, akár nem.

Az érmesek teljesítménye azt igazolta, hogy ma már négyfordulatos ugrás nélkül nem lehet dobogóra lépni. A francia Brian Joubert-nek ugyan ez is megvolt, de a negyedik legjobb kűrrel együtt is csak a nyolcadik helyre volt mindez elegendő, így a 2007-es világbajnok hat év után először érem nélkül távozott.

A páros műkorcsolyázásban a németek álompárja, Aljona Savchenko és Robin Szolkowy folytatta győzelmi sorozatát. Bár a rövid program után még a második helyen álltak, de aztán a Rózsaszín párduc zenéjére pimaszul és hibátlanul előadott kűrjükkel biztosan szerezték meg az aranyérmet. Szintén rekord-pontszámmal. Ha a januári Európa-bajnokságon még kételkedtünk volna bennük, Moszkvában mindenkit meggyőzhettek. „Mindig mondtam, hogy ha nem hibáznak, akkor nyernek” – emlékeztetett az edzőjük, Ingo Steuer. És ez most bejött. Roppant sikeres félév van mögöttük. A Grand-Prix-döntő, a német bajnokság és az EB után most a VB is – Aljona és Robyn mindent megnyert ebben a szezonban. A 2008-as göteborgi és a 2009-es Los Angeles-i után Moszkvában a harmadik világbajnoki címüket érdemelték ki.

A Moszkvában sikeresen debütált orosz Voloszozsar-Trankov páros a boldog edzők között. Balról Tatjana korábbi partnere, Sztanyiszlav Morozov, jobbról Nyina Mozer

Persze ebben egy újabb álompár feltűnése is közrejátszott. Az ezüstérmet a Tatjana Voloszozsar–Makszim Trankov páros szerezte meg, amely a hölgy honosítása után először futhatott Oroszország színeiben. Tatjana egyébként ugyanúgy ukrán lány, mint a német színekben futó Aljona. Korábban Sztanyiszlav Morozovval korcsolyázott, aki most már csak az életben a párja. A jégen sokkal alkalmasabb partnert találtak neki, a korábban Marija Muhortovával versenyzett Trankov személyében.

Az oroszok nagy reményeket fűztek az újonnan összerakott párhoz, amelynek mindkét tagja egy gyengébb partnert cserélt fel egy sokkal erősebbel. Tatjanát például a legjobb korcsolyázónőnek tartották a párosok mezőnyében. Első nemzetközi megmérettetésükön egy hatalmas tripla forgatott emeléssel kezdték a kűrt, és az apróbb szinkronitási problémák ellenére igen technikás és szép programot adtak elő Prokofjev Rómeó és Júliájának zenéjére. Az eredmény őket is meglepte. „Bíztunk magunkban, és éreztük a képességet, hogy csúcsszintű pár legyünk. De hogy már ebben a szezonban ennyi mindent elérjünk... Túlszárnyaltuk a terveinket is. Például nem gondoltuk volna, hogy megnyerjük a hazai bajnokságot, és a világbajnoki ezüstérem is meglepetés számunkra” – nyilatkozták. Ezek után a tavalyi Európa-bajnok orosz kettősnek, a Kavaguty–Szmirnov párosnak csak a negyedik hely jutott.

A nők versenyében a legizgatottabb várakozás az olimpia-bajnok Kim Yu-Na fellépését előzte meg. A mindössze 20 éves dél-koreai műkorcsolyázó máris jégkirálynőnek számít a nemzetközi mezőnyben, odahaza pedig egyértelmű szupersztár. Talán ennek a nagy felhajtásnak akart gátat szabni azzal, hogy a szezon összes versenyét kihagyta, és csakis a világbajnokságra koncentrált. A rövid program után tényleg a szokásos első helyen állt, de valahogy most nem volt olyan sugárzó és magabiztos, mint tavaly az olimpián. A koreai népzenére komponált, megható kűrjében pedig tőle szokatlan módon olyan hibákat vétett, hogy hiába kapta az előadásmódjára a legtöbb pontot, a technikai pontszámai miatt ez sem volt elég a győzelemhez.

A hozzá képest tapasztaltabb, 23 éves Ando Miki élt is az alkalommal, és a második helyről fordított. A japán műkorcsolyázónő a 2007-es világbajnoki címe után kisebb hullámvölgybe került, viszont ebben a szezonban két Grand-Prix-győzelem és a Négy Kontinens-bajnokság megnyerése után újra esélyesként lépett pályára. Ando, aki eddig a világon az egyedüli korcsolyázónőként ugrott hivatalos versenyen négyfordulatost, most megmaradt a tripláknál, sőt még tripla-tripla kombinációra sem volt szüksége. A rövid programban A misszió filmzenéjére, a szabad programban Grieg Zongoraversenyére egyaránt tipikus stílusában, a kislányos bájt a sportos eleganciával ötvözve bilincselte le a közönséget (és a pontozókat), megszerezve a második világbajnoki érmét.

Honfitársnője, az erősen lefogyott tavalyi világbajnok Aszada Mao azonban a szabad programban sem tudta kiaknázni rendkívüli képességeit. A szabályozott ugrástechnikára való áttérés egyelőre nem sikerül neki, ezért csak a hatodik helyen végzett.

A bronzért folyó ádáz küzdelemből végül Carolina Kostner került ki győztesen, akinek így harmadszor sikerült felkapaszkodnia a világbajnokság dobogójára (2005-ben harmadik, 2008-ban második volt). Az olasz versenyző ezt most annak köszönheti, hogy a kűrben Kim Yu-Na után a második legnagyobb pontszámmal jutalmazták az előadásmódját, amivel három hellyel sikerült előrébb ugrania. Így néhány tizeddel megelőzte a technikailag felette álló, bámulatosan energikus orosz Leonovát. Ahogy Sebestyén Júlia kommentálta: A pontozók mindig is szerették Kostnert...

Jégtáncban minden a jelenlegi Négy Kontinens-bajnok és Grand-Prix-győztes amerikai Meryl Davis–Charlie White páros, valamint a tavalyi olimpia kanadai bajnokai, a Tessa Virtue–Scott Moir táncospár közötti párbaj körül forgott. Utóbbiak Tessa sérülése miatt gyakorlatilag kihagyták a versenyszezont. Ennek ellenére a rövid táncban némi előnyre tettek szert, sőt a kűrjük is lélegzetelállító volt. A korábbi hűvös eleganciájukat levetve ezúttal egy szenvedélyes, erotikával fűszerezett szambával és újszerű emelésekkel bűvölték el a közönséget. Szenvedély, ugyanakkor valami titokzatosság és melankólia is áradt a vetélytársak argentin tangójából. Kétségtelen, hogy technikailag és a művészi kifejezésmód tekintetében ez volt az erősebb program, még ha kevésbé „közönségbarát” is. Végül is a pontozók mindkét szempontból a Davis–White párost hozták ki győztesnek, így a fiatal amerikaiak (szintén rekordpontszámmal) megszerezték első világbajnoki aranyérmüket. Egyúttal ez volt az első világbajnoki cím, amelyet amerikai jégtáncospár kapott. És miután ifjú honfitársaik, Maia és Alex Shibutani tisztán kivitelezett, bár nem túl érdekes, hagyományos quickstepjükkel meglepetésre feljöttek a harmadik helyre, így mindhárom érem az Igor Shpilband–Marina Zueva orosz edzőpár tanítványainak jutott.

Az újonc Shibutani testvérpár azonban kakukktojásként került a nagyok közé, mégpedig a rövid tánc után harmadik helyen álló Európa-bajnok franciák hibája következtében. Nathalie Pechalat és Fabian Bourzat művészi fokon előadott Charlie Chaplin-kűrjét a harmadik perc elején egy váratlan esés tette tönkre, így pár tized ponttal, de lecsúsztak a dobogóról.

Ha már a pontszámoknál tartunk: a két első helyezett meglehetősen irreális húsz ponttal előzte meg az utánuk következő mezőnyt, ahol viszont nagy volt a tolongás. Sajnos Hoffmann Nóra betegsége miatt a magyar párosnak ki kellett hagynia ezt a VB-t. Az EB-ezüstérmes orosz Bobrova–Szolovjev táncospár ugyan mindkét program után rendületlenül az ötödik helyen állt, de összesítésben csak hatodikok lettek. Mindössze egyetlen hellyel maradtak le tőlük újonc honfitársaik, Elena Iljinih és Nyikita Kacalapov. Nem biztos, hogy a hazai pálya segítette őket. Ugyanis jégre lépésük után a közönség olyan bíztató tapsba kezdett, hogy a versenyzők egyáltalán nem hallották a zenét, és a kűrjük elején teljesen összhang nélkül korcsolyáztak.

Mindenesetre ők is az oroszok reménységei közé tartoznak, akiktől nem most, hanem majd Szocsiban várják az érmet. Igaz, hogy a vendéglátók nem szereztek aranyat, de az egy ezüstnek és egy bronznak is örültek, mert mindkettőt egy új kezdetnek tartják. És bíznak benne, hogy Oroszország az olimpiára a versenypályán is újra nagyhatalomnak számít majd a műkorcsolyában.

• Tokiótól Moszkváig

• Japáncseresznye
• A téli olimpia házigazdája - VANCOUVER
• A 2010-es téli olimpia helyszínei
• NORVÉGIA
• Kezdődik a síszezon
• Műjégpálya a Bókay-kertben
• Tánchullám
• Botafogócska
• Kelta zene, ír sztepp
• Csipkerózsika a parkok között
• Marszi újra Európa-bajnok

Vissza a cikk fejezeteihez

• A férfiak versenye
• A párosok versenye
• A nők versenye
• A jégtáncosok versenye
• Eredménytábla kategóriánként

   >> Még több korcsolya a wyw.hu oldalain

Hozzászólások (4)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése