Pesti Zsibongó

Elment a Népliget örökös főkertésze, Pesti László

Laci bácsi, azaz Pesti László, szelíden, bölcs belátással viselt, hosszan tartó súlyos betegség után 2013. február 22-én örökre elment. Tudatosan készült a búcsúra, műveit, életművét rendezgette, szó szerint is sajtó alá. Amennyire csak állapota engedte, az utolsó pillanatig nem szűnő agilitással, ügyszeretettel járta a várost, tartott még előadást is, szórta szét kincseit ott, ahol remélhette azok megőrzését, továbbörökítését. A Népliget legendás és örökös főkertésze a pesti kertek és parkok leghivatottabb ismerője és feltérképezője volt. Egész életét Budapest parkjai érdemi gondozásának és egyben helytörténeti, már-már tudományos értékű feldolgozásának szentelte.

Hosszú útra ment...

Egyszerű, nagyon szerény, magányos életet élt a józsefvárosi Palotanegyed egy szűk kis utcácskájában, egy csodálatos régi polgárház aprócska lakásában. Ez a Horánszky utcai ház is sok szempontból magán viseli gondoskodó keze nyomait. Mi, itt a Pesti Zsibongónál, Laci bácsit Gál Gábornak, a SzeptEmber Feszt igazgatójának köszönhetően ismertük meg 2010 szeptemberében, amikor a fesztivál közönségének erre kíváncsi tagjait kalauzolta volna végig szeretett Népligetén. A nagy népünnepély természetes zsivajában gyengécske hangja érthetően kevéssé hallatszhatott. A közös faültetésen még voltunk néhányan lelkes hívei, de a meghirdetett park-bemutató kalauzolásra már csak lapunk főszerkesztője és kiadója jelent meg. Mi mégis úgy láttuk, talán ennek akkor pont így kellett történnie. Mágikus találkozás volt, személyes és meghitt. Éreztük rögtön, hogy nekünk jeles pillanat ez, egyszeri és megismételhetetlen. Kameránkkal végig követtük őt lelkes bemutató-sétáján és ez az ihletett találkozás egy örök barátság kezdete lett. >> Laci bácsi sétája tehát filmre került, mint az egyetlen róla készült mozgóképi emlék, ahol látható és hallható, ráadásul legkedvesebb közegében. A film nyomán aztán kértünk tőle még egy kalauzolást, mely négyrészes >> Barangolások a Népligetben sorozatunkban örökítődött meg.

Laci bácsi már az első találkozáskor ránk bízta kincsei, írásai javát. Ezeket híven el is helyeztük az arra leghivatottabb gyűjteményben, a 2011-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt népességstatisztikus, >> Varga Ernszt Árpád vezette KIA Ökológiai Könyvtár archívumában. Ennek >> honlapján – számtalan egyéb érték között – immár Pesti Laci bácsi írásainak első sorozata is elérhetővé vált a szakmai közönség számára. Ugyanott elérhetők az >> eredeti kéziratok, a rajzolt és gépelt oldalak fénymásolatai is. Árpád, az igaz könyvtáros, maga is természetrajongó és nagyszerű fotós, halála előtt nagyon kevéssel is egyik legfontosabb feladataként vállalta fel a Laci bácsi munkásságával való foglalatoskodást.

Mi magunk pedig a Pesti Zsibongón saját rovattal tiszteltük meg e nagyszerű kertészt, helytörténészt, aki életében sokkal nagyobb figyelmet és megbecsülést érdemelt volna: művei és gondolatai számára saját rovatot nyitottunk >> Pesti kertek címmel. Sajnos csak 2012 nyarán nyílt rá lehetőség, hogy már betegen, de boldogan rácsodálkozhasson életművének ezen internetes, multimédiás megjelenítésére, de akkor láthatta a vele készült portréfilmet is. Életében először találkozott számítógéppel és internettel testközelben, pillanatok alatt sajátítva el ezek kezelését. Azonnal felismerte bennük a nagyszerű lehetőséget, dicsérő szavakkal illette az új, hatékony médiumot, és hálás volt, hogy elsajátíthatott valami igazán hasznosat és előremutatót.

Tavaly ősszel egy ragyogóan napos hétköznap délután még megpillanthattam őt amint a Puskin utcában (az ELTE TTK mögött) épp a Trefort utca felé vág át nagy sietve, jellegzetes, kincseit rejtő hátizsákjával. Akkor nagyon megörültem. Úgy gondoltam, úgy akartam hinni, hogy ez jó jel, bizonyosan gyógyul és még sokáig velünk marad. Főszerkesztőnk, Bogdán Éva Laci bácsival ez év február 8-án beszélt utoljára, telefonon. A Horánszky utcai lakása közelében, pontosan a szemközti házban lévő új rendezvényközpontba szerette volna átcsalni, egy nemzetiségi estre. "Sajnos már nem állt kötélnek. Panaszkodott, hogy nagyon fáj a háta, nem lenne képes végigülni a rendezvényt. Annak viszont valóban örült, hogy a Józsefváros újságban egy január végén elindított sorozat formájában közöljük le a kezdő városi kertészeknek írott tanácsait. Istenem! A három nappal a halála előtt megjelent második részt talán nem is látta, a rá pont egy hónappal később közzétett fejezetben pedig már fekete keretbe kellett tennünk a nevét."

Pesti László áldozatos kertészeti munkája mellett, a Budapesti Városvédő Egyesület kőbányai csoportját is vezette. Minden hónap harmadik csütörtökjén tartott felolvasós előadást a Halom utcai helytörténeti gyűjteményben (köszönhetően Verbai Lajos, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője értő támogatásának). A február 21-i előadást egy nappal halála előtt már a kórházból mondta le. Február 22-i, pénteki halálának lesújtó hírét, mintegy riadóláncban, sokan, akik szerettük és igyekeztünk figyelni rá, a következő hét elején, 27-én kaptuk meg.

Laci bácsi! Sajnos csak későn találkoztunk, de ez alatt a rövid idő alatt is nagyon megszerettünk. Bár elmentél, de egyben velünk is maradtál, immár örökre. Ígérjük, amíg erőnkből telik és mi magunk is leszünk, életművedet híven gondozzuk tovább. Gazdag munkásságodnak a szeretettel, többek között ránk, a Pesti Zsibongóra hagyományozott értékeit mind megőrizzük és folyamatosan közzé tesszük, így rovatod, a Pesti kertek is tovább ragyogva él, és hirdeti mindazt a jót, amit Te jelentettél sokunk számára, és azoknak is, akiknek erről fogalmuk sem volt. Nagyon hiányzol, pótolhatatlan űrt hagytál magad után...

• Barangolások a Népligetben >> 1. rész
• Barangolások a Népligetben >> 2. rész
• Barangolások a Népligetben >> 3. rész
• Barangolások a Népligetben >> 4. rész
• A Népliget
• A 200 éves Népliget >> Utópia 2068-ból
• Pesti László és Kemény Henrik emléktábla

• Még több Pesti kert >>

• Laci bácsi ligete >> Mozicikk
• [ A film megtekintése nagyobb felbontásban... ]
• Pesti László kézzel rajzolt térképe a mai Népligetről
• Pesti László térkép-utópiája a 200 éves Népligetről
• Pesti László emléktáblája
• Pesti László emléktáblája >> nagy felbontásban

Pillanatokkal az égszakadás előtt...

Az ilyen szertartásokkal, már csak technikai okokból is meg kell várni a tél elmúltát, bár ezen a különös tavaszon bizony voltak havas szóratások is. Májusra azonban, ahogy mindenütt, úgy a temető is harsány tavaszi-zöld pompájában tobzódott. A különösen gazdag ősfás park Laci bácsi szellemiségéhez méltó mód volt tiszteletet parancsoló és örök életet, újjászületést hirdető. Ahogy mondani szokták: ha igazán jó ember megy el, azt az égiek is megkönnyezik. 2013. május 6-ra az időjósok vészterhes előrejelzéseket adtak ki. Dél körül egy viharzóna ugyan már átszáguldott és szerencsésnek tűnően észak felé távolodott, ám közeledve a szertartás kora délutáni időpontjához, dél felől szédületes sebességgel érkezett a következő. Mi magunk, talán csak néhány száz méterrel megelőzve a nyomunkban száguldó újabb viharcellát, autóztunk nehéz szívvel a főbejárathoz, majd hajtottunk jobbra fordulva a temető belső falához simuló grandiózus szóróparcellához. Mivel az eső lassan, de kérlelhetetlenül eleredt és a szertartásig is volt hátra több, mint fél óra, így körbesétálva a búcsúztatóknak kialakított, de nem túl sok védelemmel kecsegtető nyitott pavilont és egy pillantást vetve a márvány kopjafák erdejére, jobbnak láttuk az ősfák védelmét is élvező autóban várakozni, remélve az égiek csitulását. Ez azonban számunkra is mindent eldöntő lépés volt. Míg a pavilonban gyülekező városvédő jóbarátok és tisztelők majdnem teljesen védtelenek maradtak, mi az autónkból nem tudtunk kiszállni többé már. Negyed háromra ugyanis váratlanul éjszakai sötét borult a tájra, az ég leszakadt, a szűnhetetlen özönvíz néha pusztító jégesőbe váltott, majd fél háromkor az ágyúzásszerű mennydörgésektől az autó alatt megremegett a föld, a villámok már a fejünk felett cikáztak. A szélvédőn a víztől és sötéttől kilátni alig lehetett, a táj vigasztalan, szomorú és kihalt volt, csak az ég tombolt.

Hihetetlen mód, egy különös döntés folytán, vagy égi sugallatra, talán Laci bácsi is így akarhatta, de 10 perc múlva, pontban a meghirdetett órán, 14 óra 45 perckor szürreális káprázatnak tűnő újabb jelenésünk támadt. Dacára az elemek egyre csak erősödő tombolásának, a távolban, az alig átlátható szélvédőn és az alig átlátható tisztáson túl felsejlettek a lezúduló felhőszakadással is dacoló valami különös felfelé irányuló ívek. Az emberkéz alkotta vízorgona sugarai a csapkodó villámokkal terhes, keservesen könyörtelen égszakadás közepette is ellenállhatatlanul törtek fel az égre, hogy aztán ezek a váratlanul kiteljesedő, felragyogó ívek egy közös univerzalitásba olvadjanak az alázúduló özönvízzel és a nappali éjszakába burkolózott őspark végtelen gigantikus zöldjével. Tudtuk, hogy az ilyen kertészt az ég siratni fogja. De aznap már látszott, hogy itt ennél több lesz: elkeseredett haragvással, kétségbeesett zokogással siratta és hívta fiát. Ebben az egyszerre szürreális és magasztos kegyelmi pillanatban megértettük, nyilvánvalóvá vált, hogy az ősfák gyönyörű zöld tengerének szomorú mély beleegyező sóhajával Laci bácsi végleg és örökre eggyé vált szeretett kertjeivel.

Hazafelé tengereken autóztunk, a fű, a fák harmatosan csillogtak, az ég kéken ragyogott, a tavaszi nap a bárányfelhőkkel kergetőzve vidáman nevetett. A két csokor pompázatos sárga virág kényszerűen visszautazott velünk haza és még pontosan négy hétig élt velünk változatlan gazdag ragyogásban. Értették, értettük az üzenetet... Ma hirtelen a ragyogás egy pillanat alatt tűnt el, megtörtek kissé, a fény kiszaladt arcukból. Nem hiszem, hogy megválunk tőlük. Maradnak egyelőre itt a nappaliban. Jó nekünk így együtt...

Hozzászólások (1)

A hozzászólás-űrlap megjelenítése / elrejtése